Valaki mondja meg, mit hisztizek, mikor arról van szó, hogy mehetek Új Zélandra a fiamhoz,és a kis családjához, a gyönyörűséges kis Izuskámhoz, s a leendő testvérkéjéhez, ott lehetek, mikor iciri piciri lesz a kicsike és segíthetek a kis családomnak, mikor igazán szükségük lesz egy nagymamára! Olyan repjegy ajánlatokat kapok, hogy eláll a lélegzetem tőle! Ilyen, például, hogy 22 és fél órát lehet repülni egyfolytában és közben egy mindössze másfél órás leszállás van és ez nem a teljes menetidő, hanem csak a közepe neki, mert előtte 2 óra, utána 3 és fél. Na akkor fogok megérkezni és a hullámat le lehet hozatni a repülőről. Vagy van olyan, hogy 5-6 órákat megy a gép, ötszöri felszállás, megkerüli a fél Földet, de még utána is addig megy, amíg el nem ér a világ végére és még utána is megy.
Szóval hiába örülök én nagyon nagyon, mikor annyira be vagyok tojva az utazástól, hogy csak na. Ráadásul egyedül. Majd viszem magammal mindenhová a kis táskámat, meg kézi poggyászomat, mert ugye, nincs, aki vigyázzon rá. Vicces leszek a reptéri budikban, mikor betuszkolom magammal a cuccokat. Ha egy félkómás csajról hallotok, aki belehülyült az utazásba már a tervezésnél, na az én vagyok.
Lehet persze irigykedni!!!!
