És milyen állatira messze van. Még annál is messzebbre, az Óperenciás tengeren is túl. Miután személyesen egymás nyakába borultunk mindenkivel, az unokám 3 dimenzióban is megkapott, 2 nap akklimatizálódás után, munkára és harcra kész nagymama jelentkezik az éterben! Vera az utolsó napjaiban van, tolat, nehézkedik és hősiesen bírja. Máté dolgozik, egyetemre jár, bevásárol, takarít, gyereket rendez, van mibe belekapcsolódnom.
Az első a mosogatás, utána a főzés, takarítás, babaringatás, ruharendezés, egyszóval a szokásos rutinok átvétele lesz, nagyon jó a babaringatás a dologban, ami nem minden nap jut az embernek!
Furcsa egy ország ez, mivel egyfajta burokban vagyok, csak felszínes dolgokat tudnék megállapítani, amit nem teszek, a fontos, hogy a természeti adottságok nagyon rendben vannak, a látvány nagyon jó. Nyugi van, nem stresszelnek, Apa hiányzik nagyon, de ezt bevállaltuk.
Küldjétek az erőt! Esküszöm, ha hazamegyek, 2 évig nem mozdulok ki az országból, na jó egyig!
