Tegnap Simontornyán. Unokatestvér találkozót rendezünk, mondhatjuk,eléggé rendszeresen. Ilyenkor megbeszéljük az utóbbi hónapok dolgait, a jövőt is felvázoljuk, feloldódunk a múltunkban, feloldozunk és megkönnyítünk. Azért jó így, mert nem kell másmilyennek lennünk, mint amilyenek vagyunk. Már régóta. Együtt már 61 éve. Aki kezdte, az már kereken 70. Isten éltesse!
Meglátogatjuk a szüleink és nagyszüleink sírját, bevonjuk őket is az örömünkbe, hogy lássák, együtt vagyunk és jó ez így!
A biztos bázis tudatában könnyen röpködünk külön-külön rengeteget, a végén úgyis mindig a fészekben kötünk ki. Simontornyán, együtt.