Macesz.com

Nem tudtuk, elmenjünk-e aztán beültünk az autóba és odamentünk, hogy közelről is megnézzük, a tüntetés lélektanát, megnézzük, hogy egy civil kezdeményezés tud-e elegendő lenni tömegek mozgosításához és persze meggyőződésünk, hogy rossz úton haladunk.

Eléggé korán érkeztünk, szinte egyedül voltunk. Nade aztán!                                        A háttérben a rendőrök világítanak. Először ők voltak többen.

Egyre többen lettünk. A végén szinte beszorultunk egy kirakatba. Akkor fogtam menekülőre.

Gratulálunk a szervezőknek, profik voltak!

Beköszöntött a várakozásokkal teli új év. Nálunk aztán nem különleges nap ez, mert ugyanúgy, mint minden hétvégén, átkártyáztuk magunkat a dolgokon. Érdekes viszont, hogy puskaporos a levegő. Az emberek nyugtalanok. Megéreztük, hogy ez az év nem lesz szokványos. Politikailag instabil a rendszer, gazdaságilag katasztrofális, szépreményű vezetőink csődöt mondtak, ellenzékük továbbra is töketlenkedik. A jobb érzésűek az utcán tiltakoznak, a többség hallgat. Nagyon rossz jel.

Vannak, akik polgárháborút vizionálnak, lapátolják ki a pénzüket nyugatra, vannak, akik bízakodnak valami csodában, sok ember szkeptikus és várja a parancsokat mástól, a túléléshez.

Tennünk kell valamit a saját érdekünkben, az biztos! Nem várhatjuk, hogy mások találják ki, hogy mi a jó nekünk.

Én még nem döntöttem el, hogy a tüntetés hatékony eszköze e az elégedetlenség kimutatásának, de lesz az a helyzet, mikor ezt érzékelni fogom. Sajnálhatjuk, hogy az energiáink nagy részét ezzel kell töltenünk, mikor lehetne sokkal jobb dolgokkal is foglalkozni. (száz ölelés/nap, ezer simogatás)

Így hívják Pázmándon a Kálvária hegyet. Kissé groteszk, de ha ránézünk a hegyre, érthető a neve. Egyedül álló, kitéve az időjárási viszontagságoknak, áll, mint a szikla és csak néha sikerül belőle kiharapni pár követ. Néz előre és főleg, egyedül van a gondolataival. A sok mészkő hegy között, az egyedüli vulkánikus...

Ide másztunk fel kollektíven és ránéztünk a szemet gyönyörködtető tájra. Csodálatos volt. A hasonlóan gondolkodók együttmászva jobban összekovácsolódtunk és meggyőző volt a kívánság, itt lehet és kéne élnünk egy jó kis közösségben, egymáshoz alkalmazkodva együtt kitalálva.

Volt nagy eszem iszom a hivatalban, jó volt...Persze, hogy a Szőlő hegyen kötöttünk ki egy pincében. Imre bácsi a tangóharmonikáját is előkapta. Előszilveszteri buli volt.

Ma nagy kártyacsata....

Holnap sok sok emberrel fogunk megismerkedni, vagy régi barátokat újra látni. Mikor megérkeztünk Pázmándra Hawaiiról, volt itt a faluban egy találkozó, ahol megkérdezték maguktól az ottlévők, hogy vajon Pázmándon nem lehetne mesefalut építeni? (nemelehetnee) De lehet, mondtuk és már nyolcvanan vagyunk, akik erről közösen gondolkozunk. A gazdasági válság, esetleg országcsőd és egyéb kellemes fejlemények miatt muszáj elgondolkoznunk azon a lehetőségen, hogy az egyes emberek mit tehetnek saját magukért, a környezetükért és főleg az unokáikért, hamár így elszúrtuk az egészet. Közös gondolkozásra hívjuk a holnapi részvevőket, és még néhány lehetséges helyszínt is megnézünk.

Izgalmas lesz. Sütök sütit is, hogy kellemesebben tudjunk beszélgetni a kirándulás után.

Ma elintéztem jópár olyan dolgot, amit halogatok már egy hónapja. Nagyon utálok elmenni itthonról, ezért gyüjtögetem a teendőket, aztán szaladgálok egész délelőtt. Ma nem volt forgalom Fehérváron, úgyhogy egész jól tudtam parkolni. Mindent elintéztem, sajnálom azokat az embereket, akik tömegével állnak sorban a bankban, hogy bejelentsék a végtörlesztési igényüket. Voltak vagy negyvenen a Raiffeisenben Fehérváron.

Mert állandóan elmegyünk. Most a világ végén voltunk éppen. Füzesgyarmat pont ott van, ahol vége van a világnak, ott balra kell fordulni és már le is lógathatod a lábad a semmibe.

A szálloda közepesen szar volt, a kaja szakácsnő szememmel pocsék, vendégszememmel elég jó, hízás szempontjából marha veszélyes volt. Gyógyvízileg kiváló!!!!Hangulatilag tökéletes, de az a társaság miatt volt.

Egyszóval nem bántuk meg, hogy elmentünk. Volt sok aranyos kis sztorink is. A legérdekesebb, mikor Marcsika azt mondta ma reggel, hogy tök sós a kávéja. Jót kuncogtunk rajta, hogy az amúgy jó izlelőbimbói elromlottak a tegnap esti Tokaji 5 puttonyostól, meg különben is szeret viccelődni. Megkóstoltam és azzal a lendülettel kiköptem a kávéját, mert tényleg sós volt. Ugye milyen szellemes vicc egy konyhás részéről, a cukorszóróba sót rakni? Ha ha ha....Mi nem tudtunk olyan jót nevetni rajta, de lelke rajta mindegyik vicceskedvű konyhásgyereknek!

Kiderült, hogy leszünk vagytízen Füzesgyarmaton, akik a Gara Hotelben karácsonyozunk!

Szerencsére nem itthon kuksolunk a távoli szeretteinkre gondolva, hanem a meleg vízben ücsörögve múlatjuk az időt.

Újabb nagy földrengés sorozat Új Zélandon, politikai csatározások Budapesten, elkezdődött a világ vége. Vagy csak most kezdődik az egész....

Hóhóhó! Macesz a padon szunyókál, kinn esik a hó, megy a sütő, benne a finom süti, Mozartot zongorázik a Schiff Andris, állati jó könyveim vannak, meleg van, béke és nyugalom! Ilyen a boldogság.

Jó volt ez a tegnapi Spinoza, mert újra be tudtunk sétálni a Gozsdu udvarba, amit varázslatosan szépen megcsináltak. Nagyon tetszik nekem. Tetszik, hogy a zsidó negyed közepén ciceszes, kipás fiatalemberek sétálnak, nem zavartatva magukat beszélgetnek, vidámak, aranyosak. Tetszik, hogy kisboltokban, kávézókban a összegyülnek a barátok és élvezik egymás társaságát. Egyszóval élnek. Ebben a fapofa világban, ahol a mosoly ráfagyott az emberek arcára, jobban hasonlítanak aszott múmiákra, mint élő emberekre, itt vidámság van és élet. Szerencsére ilyen is van!

Mindenkinek boldog Hanukát kívánok! Legyen szép ez a nyolc nap, amiben a Karácsony 2 napja is benne van természetesen, ha valakinek ez jön be! Minálunk szabadság van!

Jó hely! Füstös kocsma, jó kis színház, találkahely, kissé szűkös, de hangulatos. Ma este kabaré, a legjobb fajtából. A megmondós, hagyományosan fanyar, humánus, jól látó, odamondós, de meg nem bántós, zenés, de nem hangos, olyan, amilyet mi szeretünk. Olyan Bacher Ivános, Szóval jó.

Ő a gyógynövényes ember, aki a világ legtermészetesebb módján kifejezi, hogyan kell a legborzasztóbb betegségektől hetek alatt meggyógyulni. Tisztára nem lehet érteni, hogy miért nem ezt csinálja mindenki. Csak véletlenül belenéztem egy előadásába és felejthetetlen élményt szerzett. Tényleg!

Ki fogom próbálni magamon, az egyik legegyszerúbbnek tűnő gyógyteát, izületi betegségekre. Ha használ, akkor tényleg csoda történik!

Megkezdődött az év végi evés sorozat. Laci és Kati  káposztás csirkecombot hoztak, meg borocskát,  Klárika juhtúróst és céklasalátát, Feri és Zsuzsa,  rák- és lazacsalátát, gesztenyés sütivel, mi sóletet főztünk, húslevest és mákosgubát. Asszem nem hagytam ki semmit. Egyszóval a degeszre evés és ezzel a karácsonyi ünnepek megkezdődtek! Élvezetes és mondhatom, nagyon hiánypótló volt ez a mai szép nap! Én úgy láttam, hogy mindenki jól érezte magát. Holnap folytatódik az egész! Te jó ég! Mi lesz itt? És a vonalaim?

A Művész úr egy zseni. Nekem vannak vele fenntartásaim, szerintem nagyon gyorsan játszik, szinte értelmezhetetlen a zene. Szétverte a zongorát, be kellett jönnie egy tréningnadrágos szakinak, aki a koncert közepén ki kellett, hogy cseréljen egy húrt. A kis szerszámosládájával becsámpázott és úgy röpke 10 perc alatt végzett egy szopránhúrral, de nem hangolta be, ezért Borisz, aki Berezovszkij újra behívta és hangoltatta a hangszert, ami egy márkás darab, de ki tudja, hogy mitől szakadt el a húrja? Lehet, hogy ez a Steinway is politizál? Esetleg már tegnap este tudta, hogy az IMF reggel csomagol és hazamegy?

Megjegyzem még, hogy a szakit mindkétszer megtapsolta a közönség. Ez számomra ijesztő. Rossz előjelnek tartom ezt a birka létet.

Kiderült még az is, hogy a Művész Úr elvesztette az összes útlevelét, ezért a koncert veszélyben volt, de aztán a külügy és a nagykövi gyorsan intézkedtek és Reykjavikból tegnap reggel megérkezett, de fáradt volt és a program is változott, Raveltől nem azt játszotta, amit vártunk. Nehéz dolog ma művésznek lenni! Pláne zseninek!

Borisz Berezovszkij zongoraművész ma este a Müpában. Ugye, hogy jó lesz?

Karácsony pedig vidéken. Más vidéken. Ott, ahol nincsenek hegyek, dombok. Gyerek is lesz, felnőtt is. Jó lesz!

Ma döbbentem rá, hogy december közepe van. Jönnek az utált, vagy imádott ünnepek, az asztal melletti beszélgetések, a gyomorszorítós emlékek, a hiányok a többletek, mindenféle érzések.

Semmilyen ajándékot nem szereztem be és valahogy azt várom, hogy megvilágosodjak, hogy ki mire vágyik, az illető ajándéka röppenjen ide magától és oldódjon meg ez a problémakör. És különbenis...

Vagyis nemis, mert Ági szomszédom már teljesítette ezt a kívánságom. Tényleg ideröppentette amit kértünk.

Azt mondták nekem, mikor gyerek voltam, hogy az angyalkák hozzák az ajándékot. Nem lehetne, hogy most is így legyen?

Már Új Zélandon kezdődött a krimi. Éreztem, hogy a bal sarokizületem begyullad. Lassan, de biztosan lesántultam. Hawaiin néha már csak gyógyszer segítségével tudtam mászkálni. Igen elszomorító, ha ilyen véglegesnek tűnő betegség támadja meg az embert. Mivel lépni kell a helyzetváltoztatáshoz, és minden lépés fáj, hát jól meggondolja az ember, hogy meddig menjen el.

Aztán hirtelen ötlettől vezérelve, felragasztottam a sarkamra egy jó darab Motto tapaszt. Már többször segített rajtam, de valahogy nem jutott eszembe, pedig volt velem. Ebből is látszik, hogy az ember a saját gyógyításában nem elég ötletes.

Ma már vidáman lépegetek és csak kicsit fáj!!! Motto tapasz. Én reklámozhatom!

Rajtakapom magam, hogy elfelejtek dolgokat, amik pedig fontosak is lehetnének, de aztán valahogy megoldódnak. Ebből is látszik, hogy annyira fontos dolgok nincsenek, amik miatt kétségbe kéne esni. Olvasom a paleolit táplálkozás alapjait. Olvasom az ellenkezőjét, hogy a gluténmentes táplálkozás veszélyes. Olvasom, az orvostudomány teljes csődben van, vagyis nemcsak az orvostudomány, hanem a gyógyítás is. Nosza elő a sámánokkal!

Olvasok nagyon érdekes könyveket, melyek a régmúltról szólnak, de aktuálisak és elkeserítő kilátásokkal kecsegtetnek.

Ne olvassak annyit mi?

Kozmetika, fodrász. Torna, masszázs, vadonatúj, színvonalas könyvek. Hideg, tea, kerti munkák. Jó beszélgetések, babalátogatás. Jó főzöcskézés, SŰTÉS, Macesz, a macskalány,  levelezés, ágymelegítő (keveset fogyaszt).

Ugye milyen jó kis dolgok? Mondjak kevésbé jókat?

Adóemelés, cég megszüntetés, nagyon rossz társadalmi hangulat, állat politikusok. Büdös.

Ezen a héten ez volt.

Azért több a jó!

Voltunk a Kossuth Rádióban, nagyon jó kis riport kerekedett. Remélem, a holnapi Fejér megyei Vasárnapi Hírekben is megfelelő lesz a stílus. Félnünk nem szabad a sajtótól, de jobb óvatosnak lenni. Ma finomat főztem, Istiéknek ízlett, ez már jó kedvre derített. Most fél öt van és korom sötétség az utcán, szitál valami ködös zegernye az égből, plusz minusz a hőmérséklet, ezen kéne valakinek változtatni már! Fűtünk ezerrel, szóval azért a telet, mint olyat megszüntethetné valaki.

Tegnap szép napunk volt! Én az ötödik kerületben töltöttem az időm, előszőr a CEU-n voltam Klárával, elájultam, hogy a diákoknak milyen tök jó dolguk van manapság! Újra egy nemzetközi, soknyelvű közösségbe csöppentem, nagyon jó volt. Biztos, hogy ez az egyetem a béke szigete a mi kis országunkban. Példaértékű! A kaja is finom volt! Köszi Klárika!

Utána Marikánál voltunk a Stollár Béla utcában, ahol nem változott semmi, minden állandó és ez biztonságot nyújt az esendő embernek a tájékozódásban. Marika ugyanolyan érdeklődő és nyitott teremtés, aki Matyit egy csodatanítványának tartja és csüggnek egymás ajkán  oda-vissza. Isteni jó ez.

Aztán vacsora a Kashmirban a gyerekekkel, Tündi és Bálint nagyon szépen élnek és ők is nyitottak az életre, nem zárkóznak el a jó dolgoktól, kedvesek, aranyosak voltak. Hazajönni is jó volt. Szövögetjük együtt a pázmándi Mesefalu álmait.

Szombat délelőtt, a Szombat Délelőttben 10 órakor lemegy a velünk készített ripot. Remélem, már sikerült néhány jó mondatot megfogalmaznunk, eléggé kábák voltunk még akkor.

Megtanultam újra örülni a dolgoknak.

Elromlott az itthoni számítógépem, a hordozhatónak, meg jópár betűje elromlott, de azért használható. Képernyőbillentyűzettel nagyon komplikáltan meg tudtam oldani. Gáborka ma a kicsi gépemet hozzákötötte a jó nagy billentyűzethez és a jó nagy képernyőhöz. Háát rég nem örültem ennyire! És egerem is van, ami fél évig nem volt.

Ma még forma -1 -et is néztem, de a Macesszal az ölemben simán belealudtam a brazil nagydíjba. Oh idők, oh erkölcsök!

Ma jót főztem Lacikának és Marcsinak is izlett, elégedett kölyökmackó életet élek. Közben van egy baromira jó könyvem is a Kepes Andristól....

Olyan jól éreztem magam egy bizonyos szempontból tegnap este, mint már nagyon nagyon rég. Talán Csákberényben voltak ilyen otthonos és szeretetteljes napjaink. Minden esetre úszkáltam, mint hal a vízben. Régi szép emlékek jöttek elő, a magabiztos Takáts Mariról, akit sokan szerettek, voltak biztos pontok az életében, főleg fiatalabb volt.

Nem tudtam igazán jól elmondani, amit érzek, minden esetre hebegve habogva azért elmondtam, hogy jó itthon.

Szeretjük az országunkat, a maga hibáival és erényeivel együtt. Lesz, ami lesz, vállaljuk az összes nehézséget, az ittélés gyönyörűségeivel együtt.

Már van hangversenyjegyünk, már telve van a decemberi naptárunk klassz dolgokkal, vendégségekkel és egyéb finomságokkal. Mindjárt az első nagyszerű program holnap kezdődik, feltétlen el szeretnék menni a Judafestre. Mindenkinek ajánlom megkóstolásra a hagyományos zsidó ételeket, mint flódni, sólet, falafel és egyebek! Irány a Kazinczy!

Szombat délelőtt a Kossuth Rádióban lesz a riport velünk. Hallgassátok szeretettel!

Ma egy kicsit ráláttunk arra, hogy hiányzott a porcelán tányér és a fém villa, kanál, főleg a kés, ami Amerikában nem divat az étkezéseknél.

Hiányzott a Csutora Vendéglő halászleve és fagyija meggymártással nyami!!

Kissé megváltozott a gondolkozásunk. Nem hiába tanuljuk az életet. Mi azt gondoljuk, hogy nem szeretnénk pazarolni, nem utolsó sorban sok pénzt költeni olyan dolgokra, amik feleslegesek. Nem akarunk tárgyakat gyűjteni és abban a mókuskerékben játszadozni, amibe könnyen belecsábul az ember. Még az esőerdő közepén sem mindig gazdálkodik mindenki ésszerűen, hát még itt Európában. Nem is olyan nehéz átállni. Nem is annyira nehéz kissé lejjebb venni a fogyasztásból. Nem kell olyan nagy áldozatokat hozni, csak gondolkozni kell rajta. Jó lenne ezt valahogy továbbadni és tovább tanulni ezt a műfajt. Újabb tanulmányok és elmélyülés kell hozzá. Addig nem szeretnék okoskodni, amíg én magam sem értem, mi az amiről beszélek. Ez csak egy érzés egyelőre.

Zsuzsikának gratulálunk a második kisfiához!  

Mászkálunk itt fel-alá. Időnként beszélgetünk, aztán pakolászunk, enni elfelejtettünk, aztán hasmenés, fájások, álmosság,a tennivalók felmérése, szigorúan elvi alapokon, mert megmozdulni nagyon nehéz, aztán összeszedjük magunkat és nekirugaszkodunk, de minden olyan cseppfolyós és másmilyen. Enyhe köd van a fejemben. Jó itthon, az az egy a biztos. A többit még nem látom, mert nem látok jól. Kell az a 3-4 nap átállási idő!

Holnap az első utam a dokihoz, vagy a patikába vezet, ha el tudok odáig mászni! Kérem az erőket sugározni!

 Szép dolog az utazás! Ennyi izgalommal, rohanással, nélkülözéssel és nem utolsó sorban hólyaggyulladással. Kifejezetten bátor embereknek ajánlom kipróbálásra. Főleg, mikor már leszállna a gép Londonban, de mégsem, visszahúzott az égbe és megtett még pár kört. Na ilyenkor nem lehet wc-re menni. Ajánlom ezt is átélésre annak, aki mindenképp ilyenre vágyik. Most Londonban wifizünk, mindjárt becsekkolunk. Én nagyon remélem, hogy több ilyen kalandunk nem lesz! Egyszerűen bele lehet pusztulni. Matyi ilyenekről nem ír, mert nem tartja említésre méltónak, de erre van a Maceszblog. Már be is fejezem. 

 Nagyon sokan kattintottak rám. Ilyen sokan még soha nem jártak az oldalamon. 596 megtekintés volt. Köszönöm az érdeklődést!

Megszoktam, hogy minálunk a Papa ír, én olvasok..... Néha megfordulhat a kocka!

Elbúcsúztunk a Volcanoes National Parktól. Nagyon szép és jó időnk volt, nagyot kirándultunk. Megnéztük a petroglyph-eket, amik kőrajzok. Úgy 2-300 évesek lehetnek. Félelmetes lávafolyások lehettek itt a múltban. Néhány helyen jelenleg is okádja a föld a kénköves istennyilákat kifelé.

Nagyon szép  volt, illendően búcsúztunk el a szeretett szigetünktől, ami visszavár minket. Mi tudjuk. Pelé Istennő nagyon kegyes hozzánk. Hálás szívvel megyünk el. Szívünkbe zártuk a kedves itt lakókat, becsüljük az épített és természetes környezetet, várjuk a vendégeket a kis házunkba. A Mesefalu a leendő lakóit. Szívesen osztjuk meg amink van.