Macesz.com

Van az udvarban 3 hatalmas hársfa. Kinyíltak a virágok. Megjöttek a méhecskék. Mikor a méhecskék elmennek egy picit aludni, kb. este 8-tól reggel 5-ig, akkor csönd van, egyébként zsongás ezerrel. Sok decibellel, sok ezren szivornyáznak. Este, az éjszakai pillangók eszegetnek. Mindenkinek ad enni ez a csodálatos növény. Egy kész tüdőszanatórium van most nálunk. Nem is akaródzik elmenni itthonról!

Volt 6 szem eprünk, elfogyott a májusi meggy, mind a hasunkban van. Nyílik a hársfavirág, teljes pompában virágoznak a rózsák. Érik a cseresznye, már ehető, úgyhogy dézsmáljuk. Lesz nemsokára meggy, barack és szilva de mennyi!!! Közben időnként retek, kapor, petrezselyem és zeller is akad. A ribizli már rózsaszín.A málna is látszik már, a fekete szeder és az eper, az eperfán is készülődőben van. Nyár van nyár! Röpke lepke száll virágra.........

Ha nem írok, akkor vagy meghaltam, vagy minden rendben van. Most az utóbbi.... Szombaton egy nagyon jól szervezett, frappáns és szép esküvőn voltunk. Így is lehet! Juci és Tomi teljesen természetes módon összekötötték az életüket. Nem volt ebben semmi kétség eddig sem.

Tegnap a hetedik kerület getto részén járkáltunk, Holló utca, Gozsdu Udvar, Dob utca, hasonló helyek. A Kőleves még mindig a régi, új kávézók és világbajnok barista is van  a Cirkuszban, szép kézműves tárgyak a Gozsduban,( kaptam egy szép gyűrűt!), 4-5 kávézó, az egyik speciel spanyol, a Madách téren, szóval világvárosi a színvonal és jó ott!  Na ennyit a fogyókúráról!

Este elaludtam a forma 1-en, ennyit Monacóról az idén.Nem tudom, hol pótolhatom a lemaradásomat? A lemaradási listám egyre bővül, egyre gyakrabban érzem úgy, hogy lemaradok erről, arról, oda sem vagyok képes elmenni, meg ide sem. Ez a nehézkedési erő....

Észrevettem, hogy a fiam on-line van, már ott jó késő volt, megörültem neki, hátha unokázhatok egy kicsit a magam módján. Írja a Máté, hogy Bencének a foga fáj, nagyon nagyon sír a kis manóka. Akarom-e hallani. Hát persze! És láss csodát! Ahogy vibrált egy kicsit a képernyő és a nagyi vigasztaló szavai elhangzottak, Bence elhallgatott. Távszerelem az unokámmal. Nem is sírt tovább, remélem, csendesen elszundikált a drága!

Szép meleg nyári napunk van, úgy érzem, egy abroncs van a fejem körül és néha megszorul. A kanadai nyárfák ontják a vattát, minden csupa fehér, a szél kavargatja, némelyek egész nap tüsszögnek. A kertben szép rend van, az egyik meggyfa és a díszbarackfa megsínylette a kártevőket. Szinte kiszáradt mind a kettő. A többiek továbbra is roskadoznak a gyümölcstől. Jövő héten már lesz meggy! Hurrá!

Ez a mi napunk. Ezen a napon házasodtunk össze 34 éve. Lustálkodással kezdődött minden, aztán egy jó kis unokázás a virtuális térben, aztán elmentünk a Csutorába halászlevezni. Érdekes, szerintem 20 éve járunk a Csutorába, és még mindig meg tudnak lepni azzal, hogy ugyanaz a színvonal, a minőség és az udvariasság. Sosem csalódunk. Na jó a mellékhelyiség kissé lepusztult és ésszerűtlen, de az csak egy percre tud zavarni. Van ott az a forró meggymártásos vaniliafagyi, ami cukor ide, cukor oda, jó. Utána kis internetezés, és irány a Pláza. Pláza, ahová egyébként nem lehet bevontatni egyikünket sem, de ott van a mozi. Gondoltam, meglepjük magunkat egy aranyos filmmel, ami már egy folytatás, "Már megint lakótársat keresünk".. címmel. Aranyos, kedves francia film. Úgy, ahogy kell egy Audrey Tautou, a kedvenc szereplésével. Aztán vacsi és újabb filmek a külső tárból, aztán jó alvás és a jó érzés, hogy számíthatunk egymásra, minden körülmények között. Egymás védőbástyái vagyunk és már szinte ikerpárként működünk. Ez az élet. A mi életünk. A jóban rosszban verziónk.

Szebben szólva Yvett, a mediterrán ciklon, ami érdekessé teszi a napjainkat. Hol esik és fúj, hol csak esik, de akkor nagyon. Tegnap téli ruhában fáztam, ma is, jövő hétre 30 fokot jósolnak, a fejem pont olyan, mintha egy bili lenne rajta és kongatnák néha. Folyik az orrom, könnyezik a szemem, de ez semmi ahhoz képest, amilyen náthás, orros emberekkel találkozom mostanában! 

Közben a fák roskadoznak a gyümölcsöktől, szélvihar ide, vagy oda, szerencsére jól bele vannak kapaszkodva a fába! Nagy aggodalommal nézem, hogy a kb 1 mázsányi baracktermésből lepottyan-e egy szem is. A szilvafa, szinte már most össze van zuhanva a hatalmas súlytól, ami rajta lóg egy centis szilvákból. Ráadásul ez a besztercei szilva, ami a legfinomabb a világon! Tudom tudom!  Mindig az a legfinomabb gyümölcs, amiről épp beszélek, vagy ami épp érik. A legkomolyabban mondom mindig! A Marcsi féle őszibarack, ami könyékig ért és a sárgadinnye, meg a meggy, a cseresznye, a sárgabarack, szilva, őszi, alma,szőlő, dinnye, Hawaiin a mangó, a papaya, ananász! Paradicsom!!! Hümm! Asszem, kihagytam az egrest, málnát, epret, és ezt így mind összesen! 

Tegnap a Holokauszt évforduló kapcsán meglátogattuk a Fekete Edit grafikáit, nem mondom, hogy megnéztük, mert azt nem lehet befogadni csak úgy..... emészthetetlen.....elmondhatatlan, leírhatatlan.

Mondanám, hogy csodálatos, de az nem jó szó. Asszem elnémító..........

Igen, már két hete is volt anyák napja.

Olyan szívesen vittem neki virágot, mert szerette. Ezt örököltem én is. Csodálkoznak is a falusiak, hogy hogy van szívem letépni a virágokat (meggyilkolni) és vázába rakni. Hát simán!

Emlékszem, mikor a nagyon nehéz kosarat hazacipelte az óbudai piacról, de a kosár tetején mindig volt egy csokor virág. A másik kezében meg lehetőleg engem tartott, mert kibalhéztam, hogy felvegyen. Vasággyal volt vagy 40 kiló. Anya volt. Kemény, a karjai földig értek a sok cipeléstől. Tisztaság mániás is volt. Precíz és okos. Jó volt a humora. Egy jó röhögésre mindig kapható volt. Nem hitt senkinek. Megvolt rá az oka. Szkeptikus volt. Igazi európai szintű kultúrával és műveltséggel. Két nyelven olvasott, intelligens volt. Emlékezni jó..... gyászolni nem jó. 15 éve halott. Fizikailag.....

Láttuk az új musicalt. Érdekes helyen adják. Létezik, hogy én még sosem jártam a Madách Stúdióban? Annyira stúdió, hogy szinte semmi komfort nincs benn. Értsd, hogy a székek is szuper kényelmetlenek és mintha egy Boeingben ülnénk, úgy össze kell magunkat húzni, mint egy csiga. A darab jó és nagyon aktuális. Hogyan capcarázzuk össze az első pár milliónkat? Mihez kell az életben a legnagyobb szerencse?  Ilf-Petrov könyve a harmincas évek Szovjetuniójában is nagyon aktuális volt és most meg pláne! A budapesti értelmiségnek a szíve és az esze is a helyén van még szerencsére.....

Van benne egy csoki fiú, aki szín tisztán énekel, gyönyörű hangja van. Sajnos túl hangos volt az egész, szinte belefájdult a fülünk. Gerendás Péter személyesen pönget, úgyhogy jól esett megnézni és meghallgatni. Előadás után tudatosult bennem, hogy tűz esetén szinte reménytelen lenne mindenkinek kimenni a teremből. Megállapítom, hogy olyan helyeken is csinálnak színházat, ahol nem szabadna. Van például az a Jurányi Ház is, azt sem értem teljesen. Szerintem az egy szenespince volt valaha. Szép, szép az értelmiségi lét, csak veszélyes!

A legkisebb unokám, aki még jócskán pocakban van, kislány lesz!!! Csodás!!! Két lány, egy fiús nagymama leszek!

Ráadásul szétvet a büszkeség! Nem vagyok elfogult. Nem.Csak annyit mondanék, hogy az én unokáimnál szebbek és okosabbak szinte nem léteznek. Na jó, csak szinte.....de nem....semmi szinte....!

Éltető erőt kapok Izustól úgy, hogy mire fel szokott hívni, el van kókadva már. Mégis..... Istenem mi lenne itt, ha itt lennének!

Álmodom néha erről. Ugye rajtam kívül nem nagyon tudja itt senki, hogy miről beszélek? Ha tudná valaki, már réges régen bizniszt csinálhatna a pszihológiailag nyomás alatt élő nagyszülők nyomorából, a gyerekeik hiper erőlködéséből és a szeretethullámok létezéséről a világ másik csücskébe. Jöhetnének a sámánok, a tanítók, a megmondók és egyéb nagyemberek! Jöhetnének......

Valami mágneses vonzereje van az autó szélvédőjének. Minden reggel vannak rajta tappancsnyomok. A vidéki autót úgy lehet felismerni, hogy macskanyomok vannak rajta. Ráadásul, amit hittem, hogy a meleg miatt bújhatnak a kocsi tetejére, vagy a motorház tetőre, nem lehet igaz, mert mindig a beállás után órákkal telepednek rá és van, amelyik oda is piszkít. Csak kapjam el a büdös macskáját egyszer!

Azt sem tudom, meddig jelölnek. Olyan büdi van néha, hogy elképesztő. Nem merjük kirakni a teraszra a matracokat, párnákat, mert utána nem lehet beleülni a bűz miatt. Ha lenne valami ellenszer, szívesen veszem a jó tanácsokat!

Ma, életem legfinomabb foszlós kalácsát sütöttem. Bárcsak sikerülne mindig! A titok a vajban és egy marék grízben rejlik, a liszttől is függ, valamint a nap és hold állásától, a pozitív energiáktól is bizonyosan.

Kertészkedtem egy jó nagyot, egy nagy zivatar bezavart a házba és utána ki sem lehetett menni, annyira lehűlt az idő. Gyönyörű virágszőnyegben járunk. 

Tök jó hely a Hajdúszoboszló. Kicsit meglepett, hogy a szálloda mennyire le van pukkanva és milyen rossz minőségű ételek is léteznek a földgolyón, annyira elszoktam tőlük, hogy tanulságos volt nagyon. Újra előjött az elfelejtett gyerekkor. A szocializmus szele megcsapott, de nagyon. A régi szakszervezeti üdülök voltak ilyesmik. A vad kapitalizmusban, ahol a feladat a vendégek maradéktalan kiszolgálása, eléggé furcsa, hogy ennyire igénytelen, kényelmetlen, lerobbant, koszos, balesetveszélyes és büdös legyen valahol. Milyen könnyű megszokni a jót!! Mennyire feledékenyek is vagyunk!

Akkorákat sétáltunk, mint már nagyon rég.

Volt egy Piros Ildikó délután, a költészet napja alkalmából, tele volt a Bocskai Központ, meglepően sokan voltunk és nagyon jól éreztük magunkat! Színvonalas volt a zongorista néni játéka is.

Összességében jó volt, a víz a régi, finom, meleg és gyógyítós.

Van itt egy cipőbolt. 5 évenként veszek egy jó cipőt és addig hordom, amíg szét nem megy. Első utam odavezetett. Megvettem az álomcipőt. Puha, fűzős, kényelmes. Kissé nem tetszett az orra, de sebaj! Hazahoztam, járkáltam benne a szobában és rájöttem, hogy nem kényelmes, nem tetszik. Visszavittük, visszavették, ennek még jobban örültem, mint mikor megvettem! Ilyen dolgok történnek.

A szálloda a Kádár korszak ittmaradott igaz emléke. Permanensen működhetett, mert ezt az életben még nem újították fel! Igazi kihívás itt lenni! Málló vakolat, a parketta darabjai nem érnek össze, a fürdőszobaajtót Papa lekapta és a falhoz állította, Most remek fogas. Tudniillik, nem lehetett tőle közlekedni, mivel kifelé nyílik......Isteni építészeti megoldások! A "mit nem szabad" kategória nyertese! A kaja felér egy igazi gasztroélménnyel! Kérdés, hogy lehet a nagyon nagyon olcsó és ócska alapanyagokból, mégiscsak valami kevéske kaját főzni?

Egyébként meg annyira jól érezzük magunkat! Jó a víz, szép az idő és nem gondolunk bele mélyen semmibe sem... Édes semmittevés!!!

3 nap alatt megmostam az összes ablakot kívül-belül, ajtókat, tükröket, üvegeket. Mindezt azért, mert a gyógytornásznő is meglepően jónak mondta a vállmozgásomat.. Kaptam egy kis önbizalmat és láss csodát! Szépen vízzel lesikálva mindent, utána persze egy kis Clin, hogy legyen azért finom illat is, kívül is, belül is. Ezt így még nem sikerült soha megcsinálnom!  Büszke vagyok magamra! Nekiálltam a kertet is gyomtalanítani. Na azért az nem kis feladat, de haladok vele!

Tegnap nézegettem, hogy hová mehetnénk 2-3 napra gyógyfürdőzni, megnéztem a kuponok.hu-t és nagyon jó ötletek, nagy kedvezmények vannak rajta. On-line meg is vásároltam egy 3 napos Hajdúszoboszlót harmad áron. Szuper. Eddig azért eléggé ferde szemmel néztem olyanokra, akik minden ilyesmit kihasználnak, figyelnek, számolnak, főleg, ha még kuponokat vagdosnak, gyűjtenek, a fogyasztói társadalom melléktermékének tartom az egészet. Most megszegtem a saját szabályaimat és nem bánom. Jobban jártam és jól is esett! 

Valahogy belémnyilalt, hogy 10 éve nem jártam Csákberényben. Az útvonal Vereb, Lovasberény, Csákvár, Csákberény, volt, megnéztük a házunkat. Kicserélték a kaput, 4 autó áll az udvarban , köztük egy Chevy Lumina, egy tetőfedő és ácsos WV és még egy, vagy két személyautó. Kicsinek tűnt az egész. Kicserélték a nyílászárókat is, valahogy a teraszok is megváltoztak és a kert közepén valami vityilló áll. A lényeg az, hogy meg is zavarodtam, és szinte semelyik szomszéd neve nem jutott eszembe, csak az életmeséjük. Soha többé nem lehetséges, hogy azon a kapun befordulva Rexi ugráljon a nyakamba és a két fiam várjon engem örömmel.......Szép évek voltak, elmúltak örökre.

Sok ház van eladó és nagyjából nem változott túl sok minden. A régi házunk meg ugyanúgy áll, mint 10 éve. Ugyanez vonatkozik Mórra. Hamar befejeztük a körutat, Csókakő, Mór, Székesfehérvár....Csak a jó ég tudja, hányszor tettük meg az utat Söréd és Fehérvár közt, de ennyit mára a múltba tekintésről... Mindig tudom az eszemmel, hogy nem szabad.....

Judit és Csaba filmje elkészült, amit velünk kapcsolatban forgattak. Nagyon sokat dolgoztak vele, sokszor lábatlankodtak körülöttünk, néha zavart, annál többször örültem neki.

Judittal igazi mély beszélgetéseket folytattam, egyszóval sok sok órát töltöttünk el együtt. Követtek minket hegyre fel, hegyről le, próbáltak utolérni minket, próbáltuk utolérni őket....Ott voltak Hawaii Big Islandon is. Belecsöppentek egy nem éppen szívderítő szakaszába az életünknek, benne voltak a szívszorongató boldogságunk tanúiként sok mindenben. Megosztottuk velük a hajlékainkat, örömeinket, ételeinket is. Jó másfél évet töltöttünk együtt. Ebből egy 55 perces filmet nem könnyű összevágni. Ki kell emelni egy szálat és azon elvezetni a nézőt. Remélem, tetszeni fog azoknak, akik megnézik! A maradék jó 10 órányi film sem megy a kukába, nagyon reménykedem benne!

Ma elkezdtem gyógytornázni. A sokat látott gyógytornásznő sem tud velem mit kezdeni, csóválta a fejét, szinte félve mutatta be a gyakorlataimat, én hősiesen csináltam. A kapálás, meg ez,  így jó kis izomlázat okozott.

Életemben másodszor mentem bele vásárolni. Nem szoktam ruhára költeni, felesleges kiadásnak tartottam és tartom ma is. Néha azért muszáj. Most úgy éreztem, egy erősödés után, hogy kell rám pár új cucc, mert kicsit szélesebb lettem. Borzasztó, de így van. Bementem a boltba és olyan kedves volt az eladó, hogy azt hittem, nem is itthon vagyok. Behozott próbálni, új méreteket, újabb fazonokat. Szóval ez már tiszta Hawaii? Vagy csak a Vögele ilyen? Vagy csak ez az egy eladó? Mindegy, jól esett.

Ma pedig elkezdtem a tercia rendbehozatalát. Szívósan, méterről méterre haladok a gereblyével, nem könnyű nekem a törött kulcs csontommal, és a beteg ízületeimmel, de van bennem akarat. Mostanra szétzilálódott bennem minden kis porcika, muszáj lesz üldögélnem egy kicsit a csodálatosan érdekes könyvemmel. Közben szól a Rock Fm Románia, ez maga a tökély!

Ma Piroska után mentünk az erdőben, kirándultunk árkon-bokron keresztül, azt gondoltuk, a vihar előtt kihasználjuk a lehetőségeket és nagyon jól tettük! Igaz, kicsit megtépáztuk a ruháinkat, kökénybokrok, rózsák tüskéi próbáltak minket megállítani de nem sikerült nekik! Jót beszélgettünk. Már rég nem voltunk együtt, ezért minden eltöltött perc duplán számított. Aztán persze ettünk egy jót. Nagyon klassz nap volt. Ismétlést szeretnék!!!!

Ma tavaszi fűrészeléssel egybekötött kert tisztogatás volt. Vince megjelent a stillel és kivágott pár érdekesen növő jó vastag ágat a fákról. Megkértem, hogy ahol érintkezik a háztetővel valami, azt könyörtelenül vágja le. Levágta.

Macesz viszont a háztetőn vadászott és nem tudott lejönni onnan. Levágták a hidat, amin felmászott.... Keservesen nyávogott. Először nem tudtam, honnan jön a hang, aztán rájöttem, hogy mi a probléma.

Apa csinált egy hidat a fa és a tető közt, hívogattuk a macskát, de ő teljesen zavarban volt. Kiszórtunk kevés kaját a hídra, hogy megérezze, merre kell lejönni. Ebéd közben párszor még kimentünk, megnézni, hogy lejött-e már. Volt egy pillanat, mikor már lefelé jövet, a négy lába négy ágon, össze vissza imbolygott, de a végén lehuppant őkelme.

Ilyenek vagyunk, mi. A barátaitól mentse meg az ég az embert mi?

Kedves kolléganőből átment barátnőbe. Rajtunk tartotta a szemét, részt vett a közös életünk legfontosabb döntéseiben. Vidám, ízléses ruháival kivívta a legcsinosabb barátnőm címet.   Gyönyörű szép arca állandóan előttem lesz. Gabikám! Már most nagyon hiányzol! Legyen neked könnyű a föld! 

A kelenföldi lakást most ízekre szedték és kicsike darabokból fogják újjáépíteni. A liftek mellett ki van írva, hogy elnézést kérnek a lakóktól a zajok és kosz miatt, ott kezdődött a rossz érzésem, hogy már erre a táblára is rá volt írva néhány megjegyzés. Felértem a hatodikra, kinyitottam a rácsot, éppen visszacsuktam volna kulccsal, mikor rámordított egy néni, hogy mindig be kéne azt zárni! És nem kéne nyolc óra előtt fúrni, meg vésni. Ajaj! Láttam már, hogy fogytán a cérna a lakóknál. Annyira sajnálom, hogy megint bele kellett sétálni egy konfliktusba.  Kicsit még bírni kell kedveseim, utána biztos, hogy csendesebbek leszünk! Azon gondolkozom, hogyan fogom rendbe rakni a rosszindulatú, barátságtalan nénivel a viszonyt. Fel van adva a lecke. 

Én nem!  Nem értem, mi történt, megugrott a nézettségem. Pedig nem írok semmi különösről, csak szösszenetekről, ami a szűkebb baráti és családi körömnek szól, gondolom. Nem is vagyok egy közíró, nem is jó a stílusom. Na jó, a Xanax bevétele után laza is vagyok. (csak viccelek)!

Mostanában egy válságban vagyok, keresem a kiutat, keresem a helyem valahol. Ági barátnőm ugyanígy van ezzel, csakhogy ő már megtalálta az okot! Utál főzni!!! Igaza is van! Azzal a kis kezével, inkább zongorázzon! Én? Én meg nem vagyok jó semmiben, még zongorázni is csak kicsit tudok. Most megyek rokonokat találni!!!

Magyarul, memória matrac. Azt mondja, ezzel puhíthatod meg az ágyadat, ha kemény. Próbálkozom. Azt is mondja, hogy űrtechnika. Remélem is!

Rajtam már csak az űrtechnika segít! Éjjel nagyon rossz fájdalmakra ébredni! Azt álmodtam, hogy nagyon beteg vagyok, el kell mennem orvoshoz és megmondani, hogy mindenem fáj, de nem tudok elmenni, mert mindenem fáj. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy február van és kinyílt az aranyeső, a tulipánjaimnak megnőtt a feje, kihajtottak a különböző kezdő tavaszi kikericsek, nomeg a kutyatej!!! Jól van pitypang. Attól sem lesz jobb!

A leleteink szuperek. Papát elzavartam kardiológushoz, nehogymár csak én szedjek gyógyszereket! Nincs az egész  laborleletében egy nyomorult kis csillag sem! Hát ez már fantasztikus! Nekem is csak olyan vesés dolgaim vannak. Családi hagyaték.

Rajzolni fogok. Már sikerült megrajzolnom egy macskát egy vonallal. Úgy tudok neki örülni! Jobb agyféltekés rajzolás, vagy bal? Valamit ki kell találni, mert szeretnék az unokáimnak illusztrálni. Megboldogult Jáky Anna néni, aki a rajztanárom volt és szegény egy vaddisznó módjára viselkedett a jó rajzolókkal, az enyémet sose húzta át. Ebből is látszik, hogy egy igazi antitalentummal volt dolga!

1974 volt. Életem első nyugati útja. Nagyon kalandos dolog volt 20 dollárból kijönni egy egész hónapig Spanyolországban. Nyilván voltak megoldások, de nem sok. Az utazásom végén felszálltam a vonatra, ami Marseille-be ment Barcelonából. A francia állam vasutasok sztrájkoltak. Meleg nyári nap volt. A vonat már eleve 2 nap késéssel indult, tele volt utassal.  A vonat meg-megállt, körülnézett, szóval a sztrájk miatt a egy mezőn vesztegelt sokáig. Nem volt mit ennem, innom, egy nemzetközi kis csapattal röhigcséltünk napokig, mindenki beszélt spanyolul és a mesék, a bemutatkozások elrepítettek minket Ecuadorba, Németországba, Magyarországra. Aztán elfáradtunk, nagyon éhesek voltunk, elküldtük a francia fiukat kajáért. Leszálltak a vonatról és szerencsét próbáltak a környező falvakban. Mire órák múlva visszajöttek, én már Pacoval (Francisco Sanchez, ezt a nevet változtatta át később, a művésznevére) beszélgettem a peronon. Ő csendesen gitározott és énekelt, mesélt, aztán elterült, aludt, szenvedett a melegtől, majd a finom kis kezével újra elkezdett pengetni. A kisujján nagyon hosszú volt a körme, a többieken is, de ezen nagyon hosszú volt. Mikor megjöttek a francia gyerekek a kajával, én is nyújtottam a kezem kenyérért, és véletlenül valahogy úgy alakult, hogy letörtem Paco kisujjáról a körmét. Nagyon megijedtem. Nem győztem bocsánatot kérni. Először nagyon boldogtalannak tűnt, aztán már nem haragudott rám, remélem, nem okoztam mérhetetlenül nagy problémát neki! Végül tovább gitározott és Marseilleben leszállt, hosszasan integettünk egymásnak........Isten áldjon meg Paco! Legyen neked könnyű a föld! Olyan jó, hogy egy  napot veled tölthettem!

Máténak sikerült meglepnie, de nagyon. Pont a Papa szülinapján mondta el,hogy a legújabb unokám szeptemberben fog megszületni! Egy újabb kis élet, egy újabb öröm, izgalom. Három unokás nagyi leszek!!! Papa persze itt is nyerésben van. Neki a hetedik.

A hétből 5 nem Magyarországon él. Jó ez nekünk? Jól haladunk? Nem lehetett volna egy jobb országot csinálni? Biztos, hogy a fiataloknak nem tudtunk jövőt alapozni?

Asszem, biztos. Sajnos. Az örömömet ez halványítja el, de nagyon. Nem hagyom magam.......csak néha,de akkor nagyon szomorú vagyok.

Dani segítségével találtam egy pénztárgép szerelő fiút, aki annyira kis lelkiismeretes, hogy előre minden ügyfelét lerendezte és tudott minket fogadni. Kicsit kalahüttyös a fiú, köszönés helyett azt mondta, hogy nagy szerencséjük, hogy nem pályáztak pénztárgépre! Aztán mindössze 20 perc alatt lerendezett minket. Kár, hogy egészen Dunaújvárosig kellett menni hozzá! Rájöttem, hogy Dunaújvároshoz valami kicsi érzelmi szálak fűznek. Gondolom, mivel az apukám sokat járt arra, meg sajnálom az embereket, hogy ilyen neozéró házakban kell lakniuk, de van még valami, amire rá kell jönnöm!

Tegnapelőtt egy fél napig beteg voltam, de még mindig érzem a gyomromban azt a tőrt!

A zuram születésnapja lesz, ráadásul egy kicsit kerek az évforduló, legyen elég annyi, hogy holnaptól ingyen utazik.... Minden esetre mi autóval megyünk Gyulára, hogy azért mégse legyen ingyen és nyugodtan nyuggerezzenek az ostobák, elmondom, hogy havonta nagyon sok ezer forintot befizet a drágám a vérszívó vámpíroknak, akik államnak nevezik magukat. És ez eddig sem volt másképp!

A kijevi barátainkért aggódunk, nagyon. Timur szerint eléggé nagy a baj, de ő a maga nyugodt, higgadt stílusával lerendezi magában a dolgokat. Minden esetre elsütött két jó viccet...... Mi nem tudunk nagyon nevetni rajta. Innen nézve nagyon gázos a helyzet a szomszédunkban! Mi minden esetre készen állunk befogadni a barátainkat, ha kell. Kérdés, hogy ez-e a megoldás.....