Macesz.com

Az úgy volt, hogy a facebook-kal éppen tele lett a hócipőm és elhatároztam, hogy nem hagyom magam többé felizgatni, elkezdtem törölni mindenkinek a követését, aki csak negatív energiákat közvetít. Azonban volt egy honlap, ahol a túlélők leszármazottai írtak horror történeteket az elődök életéről, lágerekből való kiszabadulásról, Dunába lövetésről,Csillagos házakról, csodálatos szerencsékről, tragikus pusztulásokról. Meg voltam babonázva, nem akartam olvasni, de muszáj volt! Egyszer csak Juli írt a nagypapájáról, aki könyveket cipelt a hátizsákjában kaja helyett. Ismerős volt a név. Írtam neki. Most csak annyit mondhatok, hogy lett egy családom, akikről a világon semmit nem tudtam eddig, azt hittem, nincs túlélő, nincs nekem anyai ágon egy rokonom sem, az árva szívem amúgy is hajlamos a dekadenciára, ezt is a nagy veszteséglistán pipáltam ki. Valami kiegyensúlyozó erő azért csak létezik. Nálunk azt a Sors Könyvének hívják, de lehet bármi......Szóval már 2 másod unokatestvérem jelentkezett. Juli és Judit. Nemsokára találkozunk is!!! Ha azt mondom, boldog vagyok, ugye akkor nem mondtam semmi meglepőt???

Ma udvarolt nekem a Vodafone! Meg is érdemlem, amilyen egy kényelmes vagyok! Azt mondta nekem a fiú, hogy büszke arra, hogy velem beszélhet. Hát csoda, hogy hízásnak indultam jócskán? Ugye nem? Hihetetlen, de 14 éve vagyok az ügyfelük. Na. Ilyenekre lehetek mostanában büszke! Ajánlott valami csomagot, de mondtam neki, hogy a túlfizetésemet nézze inkább meg! Megnézte. Sok. Aszonta, hogy ez kb 2 évig elég lesz. Majd jelentkezik. Várlak szépfiú 2 év múlva! Bearanyoztad a napomat!

Reggel egy szép körlevelet kaptam Klárikámtól, hát az is kellett! Morózusak a napjaim, néha rájövök, hogy annyira összeszorítom a szám, hogy megfájdulnak a fogaim. 

A szombatunk viszont nagyon jó volt. A szokás, hogy 2 havonta találkozunk a családdal rendszeresen, tök jó és megnyugtató. Támpontot ad és alapot szilárdít. Ráadásul együtt enni nagyon finomakat, az is nagy élmény! Micsoda menü volt!! És a csodasütik! Na így nem lehet lefogyni!

Kinek van, vagy volt pénztárgépe? Nekünk volt. Addig, amíg el nem kezdődött ez a rémálom. Rémálom. Mi úgy döntöttünk, hogy nem veszünk részt benne. De milyen jól döntöttünk! Te jó ég! Azóta már beszüntették az engedélyeket bizonyos típusokra, aztán visszavonták, aztán elhalasztották a határidőket, aztán lehetett pályázni, de csak bizonyos típusokra, aztán visszavonták a típust (amire lehetett pályázni), aztán felfüggesztettek pénztárgép forgalmazó cégeket, aztán visszavonták. Kretének! Vannak haverok, akik jól jártak. Az ügyfelek, akik mi volnánk, jól meg lesznek büntetve, mert határidőre nem teljesítik, amit nem lehet. Az nem számít. Teljesítetted? Nem? Na ugye? 500 ezer forint. Fogd be a pofád, mert jobban megkapirgáljuk az ügyeidet és akkor kapsz még!

Na szóval mi inkább kézzel írjuk a számlákat. 10 forintról, 20 forintról, darabonként, megcímezve. Tavaly elküldtük nyugdíjba a drága kis 15 éves pénztárgépünket, aki már a Camponában minket szolgált és egészen szeptember 30-ig működött hűségesen. Mivel a tavalyi adatokat ki kell bányászni belőle, megpróbáltam egy pénztárgép forgalmazóval beszélni. A miénk, aki eddig szervizelt, felszívódott az állami baromkodás hatására, a többiek elérhetetlenek, egyet találtam, Székesfehérváron, aki azt mondta, fáradjak be hozzájuk, hónom alatt a pénztárgéppel,(19 kilós), beveszik és majd szólnak, ha készen lesznek vele, de nem ígér semmit, mert a bolondok háza hozzájuk képest apácazárda, el nem tudom képzelni, mennyit dolgoznak és fáradnak a hülye, kusza jogszabályok miatt. Az én határidőm, február 28. Most itt tartok, és röhögök. Kínomban. Megérdemeljük. Én még nem hallottam eddig tiltakozni egy szervezetet, vagy szakszervezetet, vagy kamarát, vagy ilyesmit.Meg lehet velünk ezt csinálni? Úgy látszik, meg lehet csinálni!

Vasárnap a Tiroliban ettünk, hát.... felejthető volt a kaja, de jó volt a társaság! Utána játszottunk egy jó kis szópókert a Nádasékkal, és elmentünk a koncertre. Izomsorvadásos gyerekek érdekében történt a gyűjtés, millióan voltak, jó volt a műsor vezetése és ha nem kornyikált volna hamisan az egyik kis nő, minden maximálisan jó lett volna. Presser pedig egy zseni és igazán kitett magáért betegen, ziláltan, jóindulattal és kedvesen brummogott a Pici bácsi. A múlt héten jó volt Klárikámmal is beszélgetni egy jót, a lakás felújítási program meg most kezdődik!!!

Nagyon helyes dokinál voltam tegnap! Már úgy néz ki, hogy ismerkedni járok az orvosi rendelőkbe! Nem nem! Válaszra vártam egy komoly ügyben, amit tegnap le is zártam, végre megértettem, hogy így kell tovább élni, nem szabad megműteni és most egy jó, de nagyon jó gyógytornászt kell keresni, oszt annyi! Szerencsére még időben vagyok, nem romlott el minden a nyakamban, meg hátamban, lehet rajta segíteni!

Olyan jól esik ismételgetni! Le is írom! Az ember annyit ér, amennyit a szava ér! Ez mindenre magyarázat tud lenni.

Arra, hogy miért nézhetek levegőnek bizonyos urakat és hölgyeket, és arra, hogy miért tekinthetek nagyon sokakra nagy nagy tisztelettel és megbecsüléssel. Na a politikusoknak annyi!!! A facebookból, meg már elegem lett, igaz, ami igaz, sokáig jól esett az enyéimmel azonos véleményeket olvasni, like-olni, szavazni hurrázni, de meguntam. Rájöttem, hogy ez is csak a kihasználás egy módja, a politizálás egy fajtája, a manipulálás eszköze. Amíg csak az eszemmel tudom, az más, megérezni a dolog tényleges hatását, végigélni és megutálni, megint egy minőségi változás. Maradok a szépirodalomnál, persze az sem olyan szép néha! De jó!!! Megint talán kicsit okosabb lettem. 

Nálunk csak 1 centi esett. Van, ahol 20, de ettől még nem kéne ennyire berezelni! Volt itt minden. Narancs, citrom, meg egyéb riasztás, autók az árokban, két kamion összeütközött, de nem a hó miatt, hanem a nyári gumi és az egyebek miatt. Riogatunk riogatunk? Jól néznénk ki, ha nyáron esne ez a hó! Meg ez a hideg is. Képes télen lenni! Felháborító nem? Erről is, na ki tehet? Nanáhogy!

Hát ez! Január vége van! Hát ez hülyeség! Nagyon múlik...juj.

Szobrok, birodalmi sasok, idegenrendészeti eljárások borzolják a kedélyünket, mi meg szorgoskodunk, mint a kis hangyák és amíg nem lesz hivatalos a horthykultusz, talán el is leszünk békében. Szegény apukám, ha ezt hallaná, meg látná, először büszke lenne, hogy a cserkészet már a kamrában van, de utána biztosan nem tetszene neki, ahogy eltolódunk az abnormalitás felé! Az ügyfélszolgálati irodák és az egész államigazgatás ránehezedik az emberekre és fojtogatja őket, minket, mindenkit. A könnyed, jókedvű ügyintézés, a jóindulatú segítő szándékosság fel sem lelhető, csak az orvosi magánrendelőkben, ahol súlyos pénzeket fizetünk a szolgáltatásokért. Már a pincérek is megengedik maguknak, hogy beszóljanak a vendégnek, kijavítsák a hibás viselkedést. Orwell következik!

Látom, ahogy eltolja magától a munkát az ügyintéző, ahogy eláll a dologtól, akinek az feladata lenne. A hangyák ki vannak röhögve, le vannak nézve, de érdekes módon, a sikereik pedig irigységet váltanak ki. A csináld utánam felszólításnak nincs értelme már, mert ha megfeszül, sem tudja utánam csinálni soha.... Új kor, új szemlélet? Vagy ez már a középkor??? Habár lehet, hogy jobb lenne?

Az ügyfélszolgálati irodák szerencsére nem tudják, hogy az e témában, az egyik legnagyobb szakemberrel állnak szemben. Nagy szerencse, mert ha végighallgatnák Matyi véleményét, talán el tudnának süllyedni szégyenükben így a XXI. században, az internet világában. Egy tágas irodában, vajon miért fogadják az ügyfeleket az ajtóban, egy 2x3 méteres helyen? Ne rongálják a berendezést? Ebédidő van és zavarunk? Tolongjunk és szorongjunk egy kicsit, ha át akarjuk íratni az áram számlánkat? A honlapjukon tévesen írják, hogy van ügyfélszolgálatuk a Camponában, mert nincs. Igazán nem érdekli őket az ügyfél.....

A Díjbeszedő egy felüdülés volt. A Hőtáv egy középkori maradvány a papírjaival együtt, amiket kérnek. A lényeg az, hogy majdnem mindent, majdnem el tudtunk intézni 1 nap alatt.

Hanem, ami nagy újság, hogy tudok járni. Lássuk be, nem kis dolog ugye? Legalább 3-4 kilométer van a lábikáimban!

Túl vagyunk egy szenvedélyes kártyapartin, ami egy ittalvással végződött és egy áramszünettel folytatódott és egy thai vacsorával koronázódott.  Isteni volt!  Jókai u.8. - Parázs thai!!! Ajánlom mindenkinek a szíves figyelmébe!!!

Gyönyörű az idő. Januárban.Szinte hívogat a napocska kirándulni, sétálni. Hihetetlen. Most sok sétálnivalónk van, új lakás berendezése, és felújítása. Még gyüjtjük az erőt és a pénzt, de a tervekben nincs hiány. Panelban még nem laktam, most se fogok nagyon sokat, de izgalmas egy kis 50 nm-es lakást okosan berendezni. Hétfőn fogjuk a centimétereket megszámolni és jöhetnek a mesterek. Le sem cuppanok az Ikea és egyéb bútortervező oldalairól. Közben szerveződik egy szuper orvosi konzílium felettem, vállügyekben. A beletörődés az állandó fájdalomba, vagy a radikális beavatkozás elfogadás. Ez itt a kérdés és nem is kicsi!

Ha olvastátok Popper Péter utolsó írásait, tudjátok, mit jelent az, hogy egyébként jól vagyok. De nem is! mert tényleg jól vagyok! Jó a szállás és a fürdő, gyönyörű napsütés volt egész nap, a sötét, ködösből megérkeztünk a meleg naposba és ez így folytatódott, csak ez a hapsi ne énekelne! 

Ma egy nagyon komoly témáról beszélgettünk idefelé az úton. Nagyon komoly téma az, hogy csonka családok maradnak itthon. A gyerekek elmennek, a szülők ittmaradnak és lehet sírni, meg örülni a sikereiknek, de valahogy az nincs rendben, hogy az unokák összelapítva lássanak minket nap mint nap és nagyon találékonynak kell lenni ahhoz, hogy az ember tudjon miről beszélgetni velük és fenn tudja tartani az érdeklődésüket. Anyák, apák egyedül. Vannak, akik nem tudnak soha utánuk menni, vagy meglátogatni őket. Ilyenkor mi van? Nem kéne már ezzel a témával is foglalkoznia pártunknak és kormányunknak? Mindig csak a leckéket kapjuk, de segítség sehol. Sőt. Továbbra is sokan mennek el. Tegnap egy sült bolond politikus azt találta mondani, hogy nem kellett volna az a liberális abortuszpolitika a Kádár korszakban, akkor most többen lennénk! Na igen! Ez a hárítás művészete. Talán előállhatna valaki a számokkal, hogy hány gyerek ment el és hány szülő halt bele a bánatba!

A Hotel Répce Goldban, mégis egy halálosan hamis, borzalmas énekes énekel. Nem lehetne........? Juj!!!!

Holnap Bükfürdő, Kicsit kopott, kicsit üres, át kell járni a Goldba enni, meg jacuzizni, -de a miénk. Sokszor voltunk már ott. Kíváncsi vagyok, mennyire tudják tartani a  kellemes hangulatot.

Tegnap megjött a csomag Új Zélandról. Gyönyörű, mosolygós unokafényképekkel, rózsaszínű retrorádióval és nem utolsó sorban, az eredeti új zélandi tengeri herkentyűkből származó red krill olajjal, ami büdös, de nagyon jó és a remekül felszívódó magnéziummal. El vagyok látva csontpótlásilag. 10 kezelést fogok kapni ultrahangost, meg Bemer ágyast - ez egy mágnesterápiás eszköz. Asszem hinni kéne benne, de igyekezni fogok.

A jövő hét minden szempontból izgi lesz, majd beszámolok róla, most titoktartási fogadalom köt.

Januárban vagyunk, azt mondják, uborkaszezon a kereskedelemben. Mindenki hülyére vásárolta magát decemberben, ezért én januárban szoktam bevetődni. Mivel arra jártunk, beugrottunk körülnézni az Ikeába. Ilyet! Annyian voltak, mint karácsony előtt. Az étteremben konkrétan 20 méteres sor állt. Mit tudnak ott Svédországban?

Nekem igencsak furcsa volt, de mitsem törődve a körülményekkel, körülnéztünk és nagyon meg voltunk elégedve. Szép, modern, jó színű, izléses dolgokat találtunk.  Mivel nem vettünk semmit, megelégedtünk a tudattal, hogy innen mindent meg lehet oldani.  

Nagy optimizmusomra való tekintettel, ma éves autópálya matricát vettem. Egyrészt bizonyosan nem megyünk el több hónapra sehová, másrészt valamelyikünk olyan fitt lesz, hogy vezetni fog. Harmadrészt, a kocsi is jó lesz. Muszáj  neki!

Elkezdődött az év, azt gondoltuk, hogy rajtunk kívül nincs ember, aki bemenne ügyet intézni ma egy bankba, de igen. Méghozzá nem kevesen. Egymenetes ügyintézés volt, ami azért eléggé meglepő. Hogy ezek a bankok mit nem tudnak!!!! Nem lehetne, hogy a közigazgatás példát vegyen róluk? Nem kéne állandóan piszkálni a bankokat, néha lehetne dícsérgetni is őket! Ma a részemről megkapta a Cib az elismerést.. Igaz, hogy kissé lassúak a kisasszonyok, dehát ez az év első napja. Elnéztük nekik......

Kis összefoglaló gondolkodás az elmúlt évemről. Lássuk csak, hogy is volt ez?

Januárban túlestem a hatvanadikon. Sőt túlléptem elegánsan rajta. Semmi csinnadratta, meg felhajtás.

Még januárban elutaztunk Hawaiira. Kicsit építkeztünk, sokat kirándultunk, megszeretgettük az ott élő barátainkat, fogadtunk 2 filmes csapatot, 2 barátot, utaztunk velük, moziba, színházba jártunk, fürödtünk a Csendes Óceánban, hamar eltelt a 4 hónap. Májusban hazajöttünk.

Nyáron sok bepótolni valónk volt, az itt lévőket is meg kellett szeretgetni, meg ölelgetni. Augusztusban, a 42 fokban elutaztam a Csendes Óceán másik csücskébe, - (mert onnan is meg kellett néznem, hogy jó helyen van-e a Világ Vége) -  Új Zélandra, a 4 fokba.  Jó sokat fáztam, jó sokat bespájzoltam család érzésből. Ott is megszeretgettem, akit csak találtam, jól megölelgettem az első szülött fiamat, a gyönyörű családját, megszületett a második csodálatos unokám, aki ha lehet, még szebb, mint az eddigi legszebb kisbaba, akit csak láttam életemben. Lett mindjárt három darab nagyon jó barátnőm. Aztán az is eltelt hamar.  

Itthon várt még egy nagy adag örömködés, szeretgetés, rokonlátogatás, megbeszélések, munka, némi  vendéglátás, (naponta egy-két csapat), színház, mozi, betegségből egy kevés  és eltelt hamar az idő. Közben volt öröm és boldogság, bánat és depresszió is. Minden belefért. Szép év volt, hasonló jókat kívánok magamnak!

Tizenegyen voltunk, nehezen fértünk el, de nagyon jól éreztük magunkat. Mindenki meglepett mindenkit, főleg a gyerekek voltak nagyon elégedettek a sok sok ajándékkal, szépen csendben eljátszottak volna ma reggelig. Olyan érdekes, hogy békében és hangos szó nélkül játszanak, kreatívak és szót fogadnak. Igaz, hogy a lányok, Dia és Izike kipingálták a Farkast, szépen befestették a Matyi papát mindenféle arcfestékkel, a homlokára kapott zöldet, a szeme fölé rózsaszínűt és ki is rúzsozták, a Farkas meg hagyta magát.....

Lehet, hogy a menü nem volt annyira finom, de nem volt panasz. Eddig. A sütik is tökéletesek voltak. Mikor elment a csapat, másfél óra alatt olyan rend lett újra, mintha itt sem lettek volna. Nagy rendrakó művészek vagyunk és igyekszünk összetartani a családot. Igyekszünk és ezt már vannak, akik díjazzák is. Jó volt.

Izussal sikerült beszélgetni, még felsorolni is nehéz, mennyi mindent hozott neki a Télapó fényes nyáron, 25 fokban, ami néha 40 is megvan. Láthatóan nem zavarja a gyereket ez a kis képzavar. Kapott ukulelét, amivel már hamisítatlan hawaii csajjá tudna válni, ha nem épp Új Zélandon élne. Tisztára egy nagy keveredés ez az egész!

Eddig volt kártya, meg kocka. Kezdődhet a nagy evészet és vendégeskedés, főzés, sütés, vidámkodás! Színház, meg kirándulás! Remélem, mindenki jól érzi magát a bőrében, így 15 fokban, ha már a hó nem tudott leesni az égből, hát akkor legyen már tavasz! Van néhány dolog, ami nem úgy sikerül, ahogy elvárnánk és ettől lesz izgalmasabb és kellemesebb az egész élet! Nekünk kijutott mindenből. Most persze könnyű, mert süt a napocska és ragyogó tisztaság van itthon!  Ilyenkor nagyon jól érzem magam.

A fő az, hogy mikor Izussal beszélgetek, elmegy az internet. Ekkora pimaszságot más szolgáltatónál nehezen tudok elképzelni. Egyszerűen ki-be kapcsolódik az internet, napjában 40-50-szer és persze, hogy pont akkor, mikor nem kéne. Soha nem kéne, de most aztán pont elegem lett. Egyébként is elegem van egy csomó mindenből, amik miatt visszavonulok a csigaházamba és majd néha kidugom azt az izét, amivel látni lehet. Majd szóljon valaki, ha elmúlt a légiveszély, vagyis a Tőzvecéj! (Máté 2 évesen)

Jó nagy forgalmat generálunk mi itt vendégeskedésből, de néha minket is vendégül lát valaki. Lesz itt színház, kártya, evészet, ivászat, sírás, meg nevetés. Ahogy elnézem magam, sírás...

Az időjárás, az több, mint sötét. A napocska csak az Iván temetésére dugta ki a fejét, talán valaki nagyon örül ott fenn, hogy az Iván fogja szórakoztatni ezentúl. Mi, akik nélküle maradtunk, mi nem örülünk, hanem sírunk és nem értjük, hogy a legnagyobb magyar publicista hogy halhat meg 56 éves korában? Vagy ő is emberből volt, csak mi hittük, hogy nem fog rajta semmi? Itt maradtunk, gondolkozhatunk és szomorkodhatunk.

Végtelen, nyúlós és kitartó szomorúság van rajtam. Sírós, súlyos, nehézkedős, depressziós. Van neki oka, de nem változtatható már meg. Talán enyhülni fog egyszer, azt mondják, az idő nagy gyógyító. Idő! Tedd a dolgod!

Jobb oldali clavicula törés utáni állapot. Szögképződés nincs. A törésvégek összecsúsztak kb 3 cm-es szakaszon egymás mellett helyezkednek el, csontszélességnyi dislocatival(ki tudja mi helyett írta ezt az okos admin)  rögzült törés. RÖGZÜLT TÖRÉS!!! Kicsit rövidebb, kicsit ronda, de rögzült. És szöget pedig ne is keressetek, mert szögképződés, az nincs! HURRÁ!

Gomba leves

harcsapaprikás (afrikai)

mustáros marhaszelet

töltött káposzta

krumplipüré

sült zöldségek úgymint sütőtök, cékla, krumpli, zeller, aszalt szilva, mogyoró, dió

izgalmas süti (még én sem tudom, milyen)

Holnapra ez a menüsor. Szerintem jól fogunk lakni!

Rájöttem, hogy nagyon szeretek finomakat főzni. 

Kulkával. Belvárosi Színház. Ugye zseniális lesz? 

Csak annyit szerettem volna megtudni, hogy mi lesz velem, ha így megy tovább......

Dokika: - Nem operálom!

Én: - Én csak annyit szeretnék.....

Dokika: - Nem operálom. Mutassa! Jé ez összenőtt egy kicsit!

Én: - Akkor én mennék is! 

Dokika: Jöjjön vissza valamikor máskor, valami mással! A szikém fenve van!

Én: Jó, majd igyekszem. Köszönöm!

- 

Tegnap Simontornyán. Unokatestvér találkozót rendezünk, mondhatjuk,eléggé rendszeresen. Ilyenkor megbeszéljük az utóbbi hónapok dolgait, a jövőt is felvázoljuk, feloldódunk a múltunkban, feloldozunk és megkönnyítünk. Azért jó így, mert nem kell másmilyennek lennünk, mint amilyenek vagyunk. Már régóta. Együtt már 61 éve. Aki kezdte, az már kereken 70. Isten éltesse!

Meglátogatjuk a szüleink és nagyszüleink sírját, bevonjuk őket is az örömünkbe, hogy lássák, együtt vagyunk és jó ez így!

A biztos bázis tudatában könnyen röpködünk külön-külön rengeteget, a végén úgyis mindig a fészekben kötünk ki. Simontornyán, együtt.

Előre mondom, nagyon csúnya leszek, mert dühös vagyok. Mint említettem, gyakorlatilag egy éve várok arra, hogy idejöjjek fürödni. Mivel a Béke szállóban telt ház van, kivettem egy apartmant! Luxus apartmant. Majd arról is írok!

A fürdőben a körülmények táboriak. Hiába igyekeznek mindent elkövetni, hogy maradjanak a vendégek,  -gyakorlatilag belevisznek egy kényszer gyógykezelésbe,- csak maradj itt, elmondom például a női öltözőt!. Elballagok a világ végére, kb. 800 méterre,  felmegyek egy emeletet, bemegyek, 2 nő ül az ajtóban és vidámkodik egy férfival.  Átöltözöm egy fülkében, hónom alá kapom a télikabátom , bakancsom és az összes ruhám, bepakolok egy szűk, koszos szekrénybe és hívni kell az egyik nőt, hogy zárja be a szekrényemet. Ő nagy kegyesen odajön, kér egy jelszót, amit nem tudsz elég halkan mondani, mindenki hallja, aki akarja. Felírja a hölgyemény a jelszót egy papírra és odaragasztja az ajtóra, bezárja és visszaül bájologni a barátnőjével és egy férfival. Meg kell jegyezned az ajtó számát és a jelszavad!

Leballagsz a fürdőbe, átgyalogolsz a kb kilométerre lévő Aquapalaceba. ami azért legyünk őszinték, egy parasztvakítóan, giccses, ócska, zajos és át nem gondolt hely. Onnan átmenekülsz a még megmaradt termálfürdőbe, ami a szabad ég alatt van, jól átfázol, mire bejutsz és a medencében a víz nem elég meleg. Na mire jól átfagy a törülköződ is, eleged lesz, menni akarsz haza. Átballagsz újabb emeleteken és földszinteken. A következő van kiírva nagy betűkkel: Mozsdó és zuhanyozó egy emelettel lejjebb van. Lemész, a lépcsővel szemben valóban fekszik a földön 2 mosdó, benne csikkek úsznak, a munkások egy vastag nejlonfalon túl fúrnak. Bemész a zuhanyozóba, rózsa sehol, mocsok, hajszálak, mocsok, hajszálak...... Visszamászol az öltözőbe, megkéred a csajt, hogy nyissa ki a szekrényed, kulcs, jelszó stb. zsebnek az ő odatartása, talán vár valami pénzt??? Visszamegy vihogni a barátnőjével és a férfival, aki még mindig itt ül és ki tudja mit csinál. Hangos kacarászás, bennfentes érzés, a vendégek mint felesleges izék intézkedjenek maguk, mocsok, rendetlenség és butaság. Mire mindezeken keresztül jutsz, örülsz, hogy élsz, fáradt vagy, fáj a lábad a rengeteg lépcsőmászástól, gyaloglástól és menekülsz hazafelé jó gyorsan, a tiszta lakásba, ami egy luxus apartman, csak az ágyból állnak ki a rugók és minden olyan kiszámítottan szűkös és kicsit cikis, meg nevetséges. Egy jó dolog van, széles sávú az internet! Hallgathatjuk a Rock fm Romániát, ami továbbra is tökéletes! Épp Freddie énekel! Azért jusson valami jó is, ma átmegyünk a Békébe a fürdőbe, ahol minden a vendégért van.