Macesz.com

Becsekkoltunk a szállásunkra, a helyre ahová egész évben vágyakozva gondoltam, mikor repülőn ültem és fáztam, épp a világ végére utazva, amikor fáztam a szélben, fűtetlen szobákban, éttermekben, autóban, vagy bevásárlóközpontban.....erőt adott a gondolat, hogy majd egyszer Hajdúszoboszlón a meleg vízben milyen nagyon jó lesz visszagondolni még azokra a fázós percekre, órákra, napokra is! Na megérkeztünk a vágyaim helyére. Összepakoltuk a fürdőscuccot és irány a Városi Fürdő. Pénztárban szőke néni csicseregve tájékoztat, hogy a termál rész be van zárva átépítés miatt. Majd áprilisban nyit. Tudok ám nagyon bambán nézni!  Átfutott az agyamon, hogy most igazán be tudnék egy nagyot húzni a szállásadónak, aki egy szóval nem említette ezt a kis körülményt. Leginkább magamat pofoznám fel, hogy ennyire hülye vagyok, hogy nem néztem jobban utána a fürdőnek. Na kis csend,,,,Szőke néni dalolta tovább az ajánlatait, hogy mindezekért cserében a csodauszoda izébe ingyen mehetünk be, meg nosza azonnal kapkodjuk be magunkat a reumatológushoz, aki felír nekünk kezeléseket, nem számít, hogy csak 4 alkalomra. Na jó. Most nagyon kedvezményesen didergek a folyosón egy tangentor és egy masszázs közt és élvezem a termálvizet Istenke szabad ege alatt dideregve. Szerencsére jó a fűtés a lakásban!

Szép ünnepet mindenkinek, aki tartja! Idén hamar beköszönt a fény ünnepe. Általában egybeesik a Karácsonnyal, de mint látjuk, vannak kivételek.Fényről pedig szó sem lehet, szürke, csúnya idő van, de van, akinek ilyenkor mégis  felragyog a lelke....

Naszóval, ez a nagy disznóság! Betegnek lenni 3 hete, ugatva köhögni délutánonként. Az a disznóság. Meg az, hogy emiatt nem megyek ma a Zeneakadémiára. Elsősorban a művész iránti tiszteletem miatt. Másodsorban a saját testi épségem miatt. Köhögve zenét hallgatni senkinek sem jó. Vigasztalom magam, de nehéz. Közben meg szakad a hó. Namég ez is! Halmozottan hátrányos a helyzet, Inkább a fejemre húzom a Vásáry Tamás 200 kilós könyvét, amivel még ágybabújni is nehéz. Na ez is a halmozottan hátrányos helyzet! Nézem a hószakadást, mert minden pihe másmilyen. Jó a műsor. A fene egye meg!

Na jó panaszkodok még egy kicsit, hátha elmúlik tőle a bánatom! Na jó mégsem. Asszem vígasztalhatatlan vagyok. Meg beteg.

Hát elég nagy macera bejutni Budapestre, parkolót találni, először is odajutni valahová. Fel van túrva a város, egyenesen elmegy az ember gálája, ha arrafelé lesz dolga. A rádióban, mikor sorolják a torlódásokat, nem győzik mondani, mondani, és mondani, hogy hová nem érdemes menni. Így eléggé érthető, hogy inkább úgy döntöttem, hogy hozzák ide nekem a cuccot. Megrendeltem hétfőn délben a papucskámat, kedden meg is hozták. Hálás szívvel köszönöm a Világjárók Boltjának. Nagyon kis pöpecek voltak! A papucs is jó, szóval továbbra is maradok az internetes vásárlásnál.

Van amit személyesen kell megoldani, például egy koncertre elmenni,  ha nem köhögöm szét az egészet, akkor ez az év élménye lesz.  Frankl Péter Mozart- estje a Zeneakadémián. Alig várom....

Van egy szép múzeum Christchurchben. Canterbury-nek hívják. Abban van egy régi mesterségek utcája. Abban van egy századfordulós gyógyszertár berendezve. Az első bevándorlóhajókkal érkezők kis motyójából származó kis dolgokkal telerámolva. Az felső sorban középen van egy Apenta gyógyvízes üveg Magyarországról. Olyan jó érzés fogott el, mikor megláttam. Mögé képzeltem egy szegény, fáradt, elcsigázott családot. Menekültek Magyarországról a szegénység elől. Vitték magukkal a literes Apentát,az üveg megmaradt épségben, a látogatók számára. Az üveg megmaradt..... Nyomorult körülmények között, több hétig hajóztak, éheztek, fáztak, betegek voltak és reménykedtek. Úttörők voltak. Megalapoztak. Biztonságra vágytak.  Vajon honnan indultak? Miért mentek? Megbánták? Elégedettek voltak? Több hullámban emigrálnak most is a fiatalok, de sok középkorú is. Nem érzik jól magukat. Nem találják meg a számításukat. Vajon megismétli a történelem önmagát? Lesz olyan is, hogy jobb elmenekülni? Könyvet égetnek Miskolcon...... folytatódik a borzalom? Tényleg félni kell? Biztos, hogy ezt akarjuk?

Az én generációmnak nehéz dolga volt. Mi voltunk a háború túlélőinek a gyerekei, akiknek súlyos emlékekkel éltek a szülei. A Ratkó korszakban születtünk. A Kádár korszakban szocializálódtunk. Rácsodálkoztunk a nyugatra és a szabadságra. Hippik voltunk. Tanultunk. Megalapoztunk. Güriztünk. Temettünk. Igyekeztünk a gyerekeinket jólétben és szeretetben felnevelni. Utána ők is fogták a motyójukat és elmentek. Mi megint kezdhettük egyedül, támasz nélkül.  Sanszunk sem volt, hogy felkészüljünk az állandó változásra. Megtanultunk alkalmazkodni. De ehhez már nem szabad!!  Ehhez már nem lehet!!! Mi lesz? Hallgatunk?

Főleg az én színház szeretetemnek van erős határa. Úgy látszik, már gyerekkoromban megutáltam a színházat, (nem szerettem, hogy közvetlen le tudnak köpni, ha úgy ültem, nagyon közel), erőltetem én ezt a vonalat, mert lássuk be, az ember lánya kicsit sznob, meg kicsit próbálkozik azzal a kultúrával, hátha a könyvön túl is van élet! Na tegnap aztán arcból hátba megkaptuk a magunkét! Jurányi Inkubátor ház, Gólem Színház. Egy volt iskola kazánházában, vagy ki tudja melyik pincehelyiségében, jó szoros sorállás után, köhögtetős porban, szépen. mint a jó úttörőket, beengedtek minket libasorban a nézőtérre, ami fekete és szürke színű, ahol szép nagy, úgy 60-70 centis lépcsőkön zerge módra felugrálva lehetett leülni a szürke székekre, - amik festékfoltokkal ékesítettek, de minimum belepisilt előttünk valaki, - jó hogy gondolnak a korombéli mozgáskorlátozottakra! Azért nagy szerencse, hogy nem kellett állni ugyebár? Por, erős fénnyel szembevilágítás az elején, lehangoló környezet és kicsinyesen nyomasztó az egész.  Már csak hab a tortán, hogy a mellettünk ülő bácsinak ordas büdös volt a szája, minimum kétszer ájultam tőle el az alatt az 50 perc alatt! Ez is semmi ahhoz képest, amennyire színvonaltalan és humortalan volt, sőt szellemtelen az előadás. Szerencsére úgy 50 perc volt az egész, mert beállt volna az agyhalál nálam! Lehet, hogy beállt, de elaludtam, vagy legalábbis ásítozni kezdtem. Ha megkérdezné valaki, miről szólt a darab, nem tudnám megmondani. Persze, mondjuk nem kell, hogy szóljon valamiről egy darab, de akkor lehessen rajta röhögni, vagy sírni, vagy az az 50 perc legyen legalább szellemes, vagy valamilyen, de ez semmilyen se volt. Egyedül a színészek jók, kár értük, de komolyan! Félreértés volt kérem!!! Akkor inkább jöjjön mondjuk egy balett. Na jó mégsem!

Voltunk Budaörsön pár áruházban, összevásároltunk sok nagyon hiányzó dolgot. Új Zéland óta az első nagy bevásárlás, hiánypótló volt. Vásároltunk a tesco-ban is. Ott kaptunk a Shell kúthoz 10 Ft/liter kedvezményt. Mivel üres volt a tank, beálltunk. Agárdon 395 Ft egy liter benzin, a Shellnél a Budaörsi Tesco-ban 409 Ft. Na nesze neked 10 Ft/literes kedvezmény! Magyarország! Ezért szeretlek!

Juhé! Valóra vált az álmom! Nagyon zavart, hogy nincs egy rendes rockrádió az éterben és nincs mit hallgatnom. Most jó hogy van egy Dankó rádió, de azt hallgassa, akinek az az ízlése. Nekem a jó zene egészen mást jelent. Megszűntek a kedvenc rádiók, itt maradtunk zene nélkül. Apának a tabletje lett a megoldás. Rákapcsoltunk hangfalakat és szólhat a ZENE. WIFI alapon vagyunk!!!Most szépen válogathatunk több ezer adás közül és még a LAVA 105,3 is bejön!!! Törjenek az ablakok!!!!

Állandó fejtörést okoz, hogyan lehetne olyan kenyeret sütni, aminek csak héja van. Asszem megfejtettük. Igaz, az olaszok már egy kezdetleges módon kitalálták, de minket nem lehet überelni!  Grissino a la Gáspár, vagyis esetleg Matyissino, vagy Marissina. Hívjátok, ahogy tetszik! Egyébként pedig annál is sokkal finomabb, mint amilyennek látszik!

Ma ügyeskedtem is. Sikerült az Amerikából idáig elhozott, liquid jódomat taccsra tenni. Szörnyű érzés volt szegényt szétplaccsanva látni a konyhakövön. Ráadásul nem is tudom, hogyan fogom pótolni a veszteségemet. Ittmaradtam jód nélkül én a szegény Mariska, azzal az én pajzsmirigyemmel!

Mivel nagyon ócskán vagyok ma is, Apa a kedvemben akart járni a maga módján és elhatározta, hogy felszerel egy kapaszkodót a fürdőkádhoz, hogy tudjak kapaszkodni, mikor ki akarok szállni. Hát belefúrt a vízcsőbe. Volt nagyjelenet, hirtelen el sem tudtam képzelni, hogy nálunk hol kell elzárni a vízet. Eszembe sem jutott, miért kiabál ádázul az emberem a fürdőszobából. Na most várjuk a vízsszerelőt. Sajátos gyógymód influenzára, a hirtetelen áthelyezzük a problémákat másra.... speciális Gáspár módszer, gyors javulást eredményezett.

Az úgy volt, hogy Matyi nagyon megfázott, köhögött, tüsszögött, 3-4 nap alatt meggyógyult. Hanem az asszony! Tudtam, hogy nem egy sima kis vírus volt az a dög, ami elterjedt a testemben, hanem éreztem, hogy valami jóval súlyosabb dolog, mint ami eddig bármikor. A harmadik éjjel, mikor köhögőrohamra ébredtem, állandó borzongás, orrfolyás, torokfájás, a szokásos kellemetlenségek, megvilágosodtam..... nálam ez így megy. Rájöttem, hogy el kell mennem orvoshoz és antibiotikumot kell szednem. Na ilyenkor én már biztosan a halál torkából jövök kifelé.

El is mentünk a gyönyörű szép sukorói orvosi rendelőbe, amiről kiderült, hogy már január óta ott rendel a dokinéni, csak mi nem járunk hozzá, tök jó minden szabványnak biztosan megfelel, csak van rajta néhány, mondjuk 5 felesleges ajtó, ami persze zárva van, ki tudja hová vezet és mi volt a tervező célja?

Kaptam receptet Klacidra, amit természetesen nem tudtam kiváltani, mert a kápolnásnyéki gyógyszertárban spórolnak a beteg helyett, nem tartanak a drága gyógyszerekből, hanem a generikumokra szavaznak. Na jó, nekem már minden mindegy alapon beleegyeztem. Kaptam Mixtúrát is a jó kis adag efedrinnel. Szapora szívverés stb..

Estére jobban vagyok, de ezt még át kell gondolnom!

Nem is tudtam, hogy ugyanúgy lehet könyveket, hangoskönyveket és filmeket is adni egymásnak. Most a rengeteg film közül egyet nézünk, ami olyan kis helyes. Eddig  e-könyveket olvastam, most filmeket fogok nézni.

Tegnap családi találkozás volt és most is, mint mindig nagyon jó volt. Jó együtt nekünk, akik egy tőről fakadunk. A nagyszüleink közösek és ez annyira jó dolog. Keveseknek adatik meg az ilyen jó család és a rendszeres találkozás. Igaz, van egy unokatesónk, akit viszont nem látunk, csak max.10 évenként. Ő sajnos kimarad.

Nekem is nagyon sokat kell utaznom ahhoz, hogy a kis unokáimat lássam. Bence már lassanként 2 hónapos lesz. Izus elmúlt már 3 éves.

Nagymamám is úgy járt,hogy sem a lányát, sem Andreát, az unokáját, nem is látta soha többé, ahogy mi sem sűrűn láttuk őket. A családtagok időnként eltűnnek, időnként előjönnek. Csiribú csiribá gyertek mind elő!

Ki érti, hogy miért, valahogy a 17-e különös napnak számít az életemben. Nem feltétlen ünnepnap, de különleges. A szám is érdekes nekem és minden hónapban valamit várok tőle. Ezen a napon házasodtunk össze, egy tizenhetedikén született meg az első fiam, egy tizenhetedikén halt meg az anyám és egy másikon az apám, az egyiken a barátnőm született és egy sokadikon a legjobb barátom. Van ilyen?

Mára erősen leromlott a közérzetem. Olyan igazi nyálas, randa de főleg hideg az idő. A legnagyobb baj az, hogy kb térdig járunk a falevelekben, amiket majd át kell helyezni más helyre, ha normálisan szeretnénk járkálni a saját udvarunkban, de ez azért több mázsa falevél. Nem is reménykedhetek abban, hogy majd elfújja a szél egy kicsit arrébb őket, mert most egy csomó eső esett rájuk és ragaszkodnak hozzánk, nem mozdulnak.

Tegnap Szentendrén voltunk és belekerültünk egy pozitív örvénybe, ami felemelt minket magasra. Jó volt.

Újra rájövök, hogy a saját dolgaimat nagyon meg tudom nehezíteni, de képes vagyok a fejlődésre! Ez lenne az élethosszig tanulás?

Hesna egy zseniális tv-s szakember! Annyira zseniálisan vágták össze az anyagot és nagyon alaposan megszabdalták az egészet, hogy szinte nem ismertem magunkra! Persze igen, mi mondtuk, amit mondtunk és válaszoltunk a kérdésekre, de így összerakva nagyon különlegesnek tűnt a dolog. Mivel kevesen reagáltak, arra gondolok, hogy nem volt mégse annyira jó, de talán mégis. Sajnálom, hogy a házunkból nem sok látszik, és hogy nem egyértelműek a helyszínek sem. Igazából a nagyon nagyon őserdő sem látszott annyira. Minden esetre érdekes volt magunkat látni az M1-en.

Gyönyörű őszi idő, van még alma, körte és szilva a fákon, beszűrődik a reggeli napfény, jó meleg, szép tiszta a lakás, jól kialakult órarend és nyugalom van. Az a rengeteg kilométer, amit leutaztam idén, annyira fontossá tette ezeket az apróságokat! Bármikor elmehetnék, de maradok itthon és nézek ki az ablakon, vagy sepregetek a kertecskémben, zenét hallgatok, filmet nézek. Forma 1 -es futamokat élvezek és focimeccseket is beiktatok.

Ha azt mondaná valaki, hogy fogjam a cókmókom és üljek fel megint valami repülőfélére, hát szájbavágnám az illetőt! Na jó. Lehet, hogy van az a pénz......... 

Álmosak vagyunk nappal, de éjjel nem? 

Le a kalappal az Air Singapore előtt. Azt a királyi kényelmet, kiszolgálást és fejedelmi ellátást például eltanulhatná a Lufthansa. Megkaptuk a fülhallgatókat, utána hozták a meleg arckendőket, aztán kaptunk zoknit, fogkefét és fogpasztát. Kaptunk enni, de nem olyan pocsék kaját, hanem friss gyümölcsöt és eléggé ehető csirkehusit is. Jól elbeszélgettem egy christchurchi (amúgy kambodzsai) csajjal, akinek orvos a férje. Filmeket néztem és olvastam. Ulickaja a menő csaj nálam! Aztán leszálltunk és következett a repülőtér Singaporeban. Az úgy volt, hogy a repülőgépem személyzete valahogy utolért engem, mert matattam egy kicsit a cuccaimmal, előjöttek a folyosóról, gondoltam, megkérdezem, hogy jutok el az E gates-hez, azt mondta Ézsaiás, a kapitány, hogy személyesen elvezet engem oda, nehogy eltévedjek. HÚÚÚ. Kétszer is át kellett szállni a vonaton. Megmutatta, és azt mondta, együtt fogunk repülni Frankfurtba, mert azt a gépet is ő vezeti. HA! Mellékes körülmény, hogy Budapestet összekeverte Bukaresttel, ezt már megszoktuk. A kollégája azt mondta, hogy imádja Budapestet és megkérdezte, melyik oldalon lakom. HI. Na szóval persze a teljes személyzet elment pihenni, mikor énrám a nagy séta várt, mert volt 5 órám. Találtam egy klassz kis pihenőhelyet és 2 órát feküdtem egy csendes helyen. Aztán jött az Airbus, ami sokkal kényelmetlenebb és zsúfoltabb, mint a Boeingek. Meg is ijedtem tőle rendesen, hogy fogom eltölteni azt a 12,5 órát ebben a szűk ketrecben. Na mindegy, a kiszolgálás és a kaja a régi, pocsék, megszokott posvány. Szerencsére tudtam aludni és eltelt az az idő is.

Na akkor eddig megvolt a 23 óra színtiszta repülés, 5 és fél óra színtiszta várakozással, jöhet az utolsó másfél óra várakozás és ugyanannyi repülés! Bakfitty!

Franfkurtban szálltunk le. Nagyon finom kapuccsínót ittam és vettem hozzá bajor perecet, beszélgettem egy jót a kiszolgáló sráccal, és elindultam a kapu felé. Út közben besétáltam egy női részlegbe, rendbehozni magam, trallaláztam és csak úgy nagyvonalúan megkérdeztem valakit, hogy itt most hány óra van. Juj!!!! Azt hittem 6 óra van, de 7 volt! Kiderült, hogy nálunk már beszállás van!!

Na szaladtam, de épp beestem a nyitásra. Ez a baj, hogy sose tudom, hány óra van a helyszíneken. 

A vége az, hogy hazaértem, Matyika várt, hazaszállított, megetetett és most azt szeretném valahogy elérni, hogy legalább este 7-ig fent tudjak maradni!  Valamikor összeadom, hogy idén hány kilométer került az alvázamba! Csókok.

Kedden Ágitól, szerdán Xandrától, ma Zsuzsától, vasárnap az egész családtól és Új Zélandtól veszek búcsút. A dalból tudok idézni egy klasszikust, szép volt, jó volt, köszönöm, ennyi!

Mindig valami elmúlik és persze fájdalmas, de kap az ember helyette új kalandokat, új helyzeteket. Meg kellett tanulni elszenvedni a hiányokat. Nem egy  könnyű feladat, de nekem aztán kijutott rendesen

Idén összesen 2-3 hónapot töltöttem a saját otthonomban. Láttam Hawaii csodálatos helyeit, jól éreztem magam a megfelelő emberekkel, búcsúztunk, hazamentünk. Utána egy nagy levegővétellel eljöttem egy családrészemhez.  Jelen voltam, illetve közel jelen voltam az unokám születésénél, részt vettem a nagyobbik unokám szeretgetésében, nem mindig sikeresen, de legalább nagy jóindulattal. Beteljesítettem a feladatot, szerintem ennyi pont elég volt. Sínen vannak az unokák, a gyerekek. Hiányozni fog, hogy újra testközelben lehessek a családom egy részével, itt Új Zélandon, de megyek a másik részhez haza, Magyarországra.

A vicc szerint persze a legjobb útközben. A lényeg az, hogy most elmegyek. Van már bennem úgy 50 ezer kilométer idén! Kérem az erőt, hogy az utazás is jól sikerüljön!

Nekem nagyon hihetetlen, hogy Új Zélandon vagyok, hogy Christchurchben, ahol összedölt minden 2-3 éve, hogy a fiam, aki családos ember, dolgozik, nappali tagozaton nyomja az egyetemet, hogy láthatom a családom, hogy simogathatom az unokáimat, hogy lettek szívbéli jó barátnőim, hogy kibírtam ezt a nyomorultul hideg időt. Hihetetlen volt a számomra, hogy bementem ennyi idős fejjel az egyetemre és nálam is idősebbek diskurálgattak az aulában. Valószínűleg nem a gyerekükhöz jöttek, mint én, hanem tanárok lehettek. Én csak néztem azt a sokszínű diákságot, ahol indiai, nepáli, polinéz, európai, hindu, muzulmán, és minden egyéb keveredés látható, Van itt kiwi gyerek rövidnadrágban, térdzokniban, és a legsötétebb bőrű afrikai tanuló is. Van egy nagy konyha, ahol a diákok felmelegíthetik az otthonról hozott, vagy az előzőleg megvett, már kihűlt ételeiket. Ha van saját poharad, nyomhatod magadba az ingyenkávét, felhígíthatod a levesport, egyszóval használhatsz egy nagy konyhát.

Van itt gyorsétterem, ami burgeres, görög, arab, kiwi, kínai, thai étterem, van kávézó többféle. Nagy parkok, sétányok, ápolt parkolók, szigorú parkolási renddel, van városi buszjárat, ami kihoz ide mindenhonnan, béke, nyugalom sugárzik az emberekből. Nagy auditóriumok, egy egész városrészről van szó. 

A könyvtár épületében üldögéltem, eszegettem és olvasgattam a kis könyvemet, miközben zúgott a sok nevetés, beszélgetés, udvarias gyerekek, könnyedén élik az egyetemisták életét. Hát ez jó volt.

Tegnap Hokitikában voltunk Zsuzsával. Hokitika egy eléggé messze eső hely, át kell kelni az Alpokon, az Arthurs pass-on ami havas hegyek láncolata, nagy ködpamacsokkal ékesítve. A kisváros egy kis ékszerdoboz, a szó legkomolyabb értelmében. Jade kőből van minden faragás. Ez egy aranymosóhely volt, időközben turistaközponttá vált, nagyon szép. Zsuzsával mindig minden domb másik oldalára megyünk át, jókat derülünk, komolyakat lelkizünk, beszélgetünk. 

Vasárnap indulok haza, Hosszú, nehéz utazás lesz, sok szempontból......

Igen igen kartontemplom. Így hívják. A földrengés összedöntötte a város jelképét, a Katedrálist. Ennek emlékére épített egy híres japán építész egy kartontemplomot Christchurchnek. Ma ott volt egy lantkoncert. Az az egy nem volt bekalkulálva, hogy egy szopránhangú ember nekiáll énekelni. Hirtelen rosszul lettem tőle, de aztán beletörődtem a sorsomba. Énekeljen!

Persze ne higgyétek, hogy kartonból van! Viszont rossz az akusztikája, ámbátor van neki wc-je, pedig templom. Ennyit tudok most pozitívumot mondani.

Utána besétáltunk Ági és Zsuzsa és a két fiúunoka plusz a Mariska a városközpontba ahol per pillanat konténerekben van minden és mindenki. Szabályos konténerek vannak szép színesre festve és összerakosgatva, mint a dominók.

Azután Xandránál éltünk heves lelkiéletet, mi hárman csajok, persze, hogy megváltottuk a világot hirtelen!

Ma kaptam az uramtól olyan levelet, de olyat! Jaj! Jó nap ez a mai!

Máté 32-ik szülinapját ünnepelte a három generáció. Először meglepték magukat a gyerekek egy szép háztartási géppel, ami rúg, csíp, meg harap. Úgyis mint, darál, kever, meg kavar. Aztán elmentünk egy szép helyre, ahonnan egy lanovka (gondola) felvisz a hegytetőre és fenn egy nagyon szép étterem, kilátó, villanyautós NZ bemutató, nagyon egyszerűen előadva, mintha az elvarázsolt kastélyban járnánk.. Kis emléktárgyakat vásároltunk és lejöttünk. Utána Vera elkészítette az ünnepi natúrtortát, ami sütés nélküli, és nagyon fincsi. Gyorsan bekerült a mélyhűtőbe, míg mi jól belakmároztunk egy elegántos kínai étteremben, ahol felköszöntöttük a Mátét, hazajöttünk és megkapta a sokgyertyás tortát, most emésztünk.....Szép nap volt, köszönjük szépen! Köszönet jár még a Margit Kórház dolgozóinak, akik 1981-ben világra segítették a fiamat, aki akkor egy kis bajban volt a megszületést illetően.

Ma Zsuzsával kirándultunk tovább. Voltunk egy igazi termelői piacon, ahol Gyöngyi kürtőskalácsot gyárt. Találkoztunk igazi spanyol pirospaprikával, ami már nagyon hasonlít a magyarra, a kolbász, meg fincsi volt!

Utána a szokásos dumcsi-parti egy kedves kávézóban, persze sütivel, ami ma egy málnás finomság volt. Na adtunk a kilóknak és ellógtunk egy Cashmere-nek nevezett helyre, ahol körbe nyílik a kilátás a városra, egy hercig kis kastélyuk is van, csak egy kicsit roggyantotta meg a földrengés.

Hazahozott engem a Zsuzsi és ahogy beléptem az ajtón, gyanús, jócskán égett szagot találtam itthon, meg eléggé rossz hangulatot, aminek az okozója én voltam. Majdnem kigyulladt a lakás az ügyességem miatt. Valahogy a kenyérsütő gépbe valamit rosszul raktam bele. Most is büdös van a lakásban. 

Aztán úgy 20 perc múlva megtudtam, hogy Zsuzsa rosszul van és oda kéne mennem meggyógyítani. Sikerült egyedül odatalálnom! Mariska a baloldalon vezet, jobbról jönnek az autók, jobbra nagy ívben kell kanyarodni, balra csak kis ívben. Tudatosítom magamban, és megy is.Odataláltam, levizitáltam a Zsuzsinál és sima gyomorrontása van egy kis epe problémával egybekötve. Ráolvasással meggyógyítottam egy kicsit. Mindjárt el is aludt. Utána szerettem volna magam kicsit jobb fényben feltüntetni, miután a kenyérsütő kigyulladt majdnem, hát vettem 8 zsömlét az éhező családnak, de nem fogy..... itt is rossz a kész kenyér.....

Ma másodszor voltam már ott, ez Christchurch egy kerülete, az Óceán partján. Ma viszont bementünk a mólón, amit New Brighton Pier-nek hívnak. Irtózatos szél volt, de eléggé melegen sütött a napocska, Izus biciklizett.

A bennszülött maorik egy része horgászik. Ha fognak halat, vagy rákot, rögtön meg is tudják mosni, feldolgozni, mivel a mólón erre vannak kialakított helyek. Hihetetlen ugye? És nem lopja le senki a csapokat!

Akartam már mesélni Nektek, hogy a gyerekeket micsoda becsben tartják. Az áruházakban olyan pelenkázó szalonok vannak, amilyet még soha nem láttam életemben. Kis gyerek wc és játszóhely is van, ha a nagyobbacskák unnák, hogy a kisebbeket pelenkázzák. Egyébként pedig sokgyerekes családok mindennaposak. Minima kalkula 3-4 gyerek mindenhol. 

Zsuzsa ma is magával vitt mindenféle csodálatos helyre kirándulni, öblök partján, kikötőben, néztünk hajókat, fákat és növényeket, bekakaóztam megint, répatortával egybekötve, sőt, még krémest is ettem, nagyon fincsi volt és észrevettem, hogy ezen a helyen gall kakas a jelkép. Na angol nyelvterületen ritkán lehet ilyesmivel találkozni! Nem beszélve a Bee Geesről és a Beatlesről, valamint néhány spanyol dalról, amik érdekes módon szerepelnek a rádiók műsorán. Megismerkedtem Ágival és két unokájával, szerintem nagyon tartalmasan elbeszélgettünk hárman, lányok. Csodálatos nap volt! Köszönöm szépen!!!