Macesz.com

Zsuzsa, szabadidejének a legjavát most velem tölti. Hálás szívvel köszönöm ezt neki!  Olyan jól esik, hogy el nem mondhatom!

Ma egy szép kis faluban kötöttünk ki, amelyiket sajnos nagyon érintett a földrengés. Vannak ott házak, amelyek kettétörtek. Szép a kilátás az Óceánra és persze sok a birka.....

Egy kávézóban fejeztük be a kirándulást, ahonnan a vízre látni és a sirályok alig várják, hogy kikaphassák a tányérunkból a falatokat. Muffint ettünk brownie-val, forró csokit, kávéval és közben persze a világ dolgaival voltunk elfoglalva ezerrel.

Az utak elképesztően rossz állapotban vannak, a földrengés itt is elvégezte a jó dolgát sajnos! Itt úgy kell vezetni, mintha Pesten lennénk tél végén a kátyus korszakban!  Éljen! Végre valami, ami olyan, mint otthon!

Na hol kötöttem ki tegnap? Hát a magyar közösségben volt halászlé party. Na a halászlé nem lett jó, sőt büdös volt és sótlan, hasmenésem lett tőle, de az nem baj, páran jól becsiccsentettek a sok pálinkától, de én nagyon jól éreztem magam. Megismerkedtem számomra új és nagyon kedves fiatalokkal, idősebbekkel, szert tettem néhány nagyon jó élményre, jó volt ám!!! Ma vissza kellett menni mosogatni, de az is jó volt. Holnap kávézni megyek újdonat új barátnőmmel, Zsuzsával, és megigérte, hogy nem hagyja ki, hogy megszerettesse velem Új Zélandot. Én is neki drukkolok! Megismerkedtem olyan emberi történetekkel, sorsokkal, hogy nagyon sokat képes vagyok belőlük tanulni. Hiányoztok ám otthoniak!! Várom a híreket, nagyon elhanyagoltok engem!

Le shana tova!  Akinek holnap lesz az ünnep és tartja, annak boldog, békés beirattatást, bepecsételést  kívánok a Sors Könyvébe,a jók és szelídek közé, az 5774-es Új Év kapcsán!

Ma sétáltunk Izussal egy olyan 3 kilométer. A lábam teljesen kipurcant. Csütörtökön egy csontkovácshoz megyünk, remélem csinál velem valamit! 

Ráadásul az élelmiszerüzletek is jó nagy alapterületűek, de még bírom. Ma jól bevásároltam magunknak, most egy ideig nem kell menni boltba. Nagyon finomak a tejtermékek és a húsok. Holnap fincsi sült zöldségek lesznek. Aztán hancurka a játszótéren. Az időm jelentős részét a háztartás vezetése tölti ki, de agyilag ez nekem nem elég. Főleg az üres esték a nehezek a számomra. Jó lenne valami jó kis filmet megnézni!  Jó lenne!

Nemrég leírtam azt a kimondhatatlan jó érzést, amelyet Hawaiin a hilói temetőben éreztem. Most Új Zélandon, a christchurchi temetőbe vitt a jó sorsom, miután, a játszótér mellett van, egy ugrásra a csúszdáktól. Nagy zajjal voltak a bácsik, megnéztük Izával, mit csinálnak. Nem akartunk nagyon közel menni hozzájuk, mert fát vágtak, ezért egy kicsit körbenéztünk a temetőben. Döbbenetes a látvány. A földrengések miatt, összedőltek a síremlékek is, szinte mindegyik meg van sérülve, vagy ledőlve, vagy megsüppedve, egyenesen kifordulva, vagy csak kissé csálén állva. A christchurchi emberek hátatfordítottak a halottaiknak, virágot egyik síron sem találtam, vagy nem szokás, vagy mindenkinek a hozzátartozója elköltözött innen félelmében. Egyébként is furcsa emberek, nem tisztelik annyira az életet, mint Hawaiin, nem udvariasak és nem annyira kedvesek, de minden esetre persze az otthoni helyzetnél itt sokkal jobb minden, ilyen szempontból. A temető úgy mondanám, félelmetes és fenséges, gyönyörűen csupasz, a márványok súlyosan fekszenek a földön. Nem kimondhatatlanul jó érzés benne sétálni, de felemelő......

A megszületés is nehéz........ Nem volt egy könnyű nap a tegnapi, mindannyian megszenvedtük alaposan, Vera a nap hőse, Bence a nap csodája, Izus a szemem fénye, ragyogása, Máté az erő és kitartás mintaképe, Nagyi, aki vagyok, a nap csendes végig asszisztálója.

A kórházban nem teljesen úgy vannak a dolgok, mint otthon. A szülő anyukát egy egyszemélyes szoba fogadja, fürdőszoba és asszisztensi helyiség, amelyben mindenféle orvosi műszer, felszerelés megtalálható. A polcon törülközők, pelenkák, törlők, betétek, textilek, Különböző méretű és anyagú lepedők, takarók, minden, de minden, ami egy kismamának és a babájának szükséges lehet szülés alatt, után. Az ágy minden irányban állítható, dönthető, szerelhető és toszogatható állapotba hozható. Mint bebizonyosodott, a toszogatást a műtőig is bírta, mert a végén azért enyhíteni kellett a kismama fájdalmain és Bencét ki kellett segíteni a kényelmes kis otthonából, a világra. 

Emlékezetes nap, a végeredmény, a csoda, aki Bence formájában 2.80 kiló, nyugodt, kiegyensúlyozott, bársonyosbőrű, nagyon szép kisbaba, persze Gáspár feje van, a Főnök biztosan kiszúrta volna őt ezer baba közül, úgy, ahogy azt tette az enyéimmel is. Kár, hogy nincs itt velünk, minden esetre gondoltunk rá tegnap és gondoltunk az összes nagyszülőnkre, rokonunkra, akiknek az életünket köszönhetjük. Átadtuk a stafétát, már van, aki továbbvigye.

Reggel hangos ajtónyitás, csukás. Még egy, aztán még jó sokszor. Arra gondoltam, egy lovas bandérium mászik át a fejemen. Tudniillik a wc mellett van a szobám. Aztán kissé magamhoz tértem és rájöttem, hogy itt szülés esete foroghat fenn. És tényleg...... elment a magzatvíz és most olyan 5 órája figyeljük a babát és az anyukáját, itt nem kapkodják el a dolgokat, szépen kivárják a kórházba menés idejét, majd, ha 2 percesek lesznek és a kismama szállítható még, akkor ráérünk. Ráadásul, ha minden rendben lesz, este már hazajöhetünk együtt, az egész szent család. Hát nem izgalmas?? Én nagyon tudom élvezni! Naná, mert nem nekem kell szülni mi? Szolidarítok és együtt érzek, remélem, segítek vele!

Sétálunk Izussal a játszótérre, út közben vannak ibolyák, nárciszok, rózsák, hibiszkuszok, citromfák, tele citrommal, senki nem szedi le őket, van egy óriási farkaskutya, 2 buszmegálló, egy szép, régi temető mellett pedig a játszótér. Ott általában kifutkározzuk magunkat, én elolvasok néhány oldalt a Friderikusz könyvből, lassan a könyökömön jönnek ki a pasas pénzügyei és az önbizalma, de olvasmányos nagyon.

Utána a nagy kaki tisztába rakása, almaevés, magocskákat bújtatok az Izus zsebébe, mandulát, mogyorót, azt keressük és eszegetjük meg, utána hazajövünk és vagy alszik a kicsi, vagy játszunk tovább. Nagymama tereget, főz, rendet rak, remélem, nem megy a gyerekek agyára, de nagyon igyekszik, hogy ne........

Itt az emberek nem annyira kedvesek, mint Hawaiin. Ott mindenki mosolyog és próbálja megértetni magát. Itt, ha nem tudsz ezen a borzalmasan eltorzított nyelven, magadra vess! Mindegy, nem fog tönkremenni benne a lelkem, ha nem beszélgetek el kivikkel. Általában véve nagyon sok buta, bamba, elhülyült arc van, feltünően sok az értelmi fogyatékos az én meglátásaim szerint. Ez egy nagy városnak számít, lehet, hogy itt koncentrálódnak az alacsony IQ-k. Az is lehet, hogy ez az arcberendezés nekem idegen.......itthon egészen más, itt csak magas IQ-val lehet belépni az ajtón. :::)))))

Most eddig már elég régóta vannak 5 perces fájások, de a gyerekek úgy döntöttek, hogy megreszkíroznak egy Operába menést, elvégre nem minden nap lehet Don Giovannit hallgatni a christchurchi Operaházban! Szóval lassan, de ki tudja, hogyan fog a kisunokám Bence kibújni az anyukájából. Most lefektettem az Izust, jóízűen horkol az ágyamban, én nem tudom, hová fekszem, majd valahol meghúzódom, aztán izgalmas órák következnek nekünk. Szorítok, hogy minden úgy alakuljon, ahogy a gyerekek tervezik!

Ma megismerkedtem Beával és két kicsi gyerekével, nagyon kedvesek, helyesek. Rájöttem, hogy sok szülő kerül olyan helyzetbe, hogy Új Zélandig repül az unokájához, családjához. Bea kihozatja az édesanyját évenként, következésképp az anyukája évente megteszi ezt a hosszú utat, ami számomra erőt ad ahhoz, hogy túléljem. Sőt megismerkedtem Zsuzsa, István párossal, Zsuzsa kifejezetten élvezi az utat hazáig és vissza. Érdekes és tanulságos volt minden találkozás én nagyon élvezem, hogy rájövök, hogy itt is emberek élnek, mindent meg lehet oldani, be lehet illeszkedni, meg lehet tanulni. Kicsit kell kilépni a komfortzónából és utána kezdődik az élet. (idéztem valakitől) Új Zélandon toleránsak és kedvesek az emberek, de nem elnézőek azzal, aki nem érti őket. Hawaiin igyekeznek megértetni magukat, persze ott sem viszik túlzásba. Úgy látszik, meg kéne tanulnom angolul! Talán nem késő! Az unokám egy csoda! Tényleg jár a lelkemnek ez a gyógygombóc!

És milyen állatira messze van. Még annál is messzebbre, az Óperenciás tengeren is túl. Miután személyesen egymás nyakába borultunk mindenkivel, az unokám 3 dimenzióban is megkapott, 2 nap akklimatizálódás után, munkára és harcra kész nagymama jelentkezik az éterben! Vera az utolsó napjaiban van, tolat, nehézkedik és hősiesen bírja. Máté dolgozik, egyetemre jár, bevásárol, takarít, gyereket rendez, van mibe belekapcsolódnom. 

Az első a mosogatás, utána a főzés, takarítás, babaringatás, ruharendezés, egyszóval a szokásos rutinok átvétele lesz, nagyon jó a babaringatás a dologban, ami nem minden nap jut az embernek!

Furcsa egy ország ez, mivel egyfajta burokban vagyok, csak felszínes dolgokat tudnék megállapítani, amit nem teszek, a fontos, hogy a természeti adottságok nagyon rendben vannak, a látvány nagyon jó. Nyugi van, nem stresszelnek, Apa hiányzik nagyon, de ezt bevállaltuk.

Küldjétek az erőt! Esküszöm, ha hazamegyek, 2 évig nem mozdulok ki az országból, na jó egyig!

Február végén Hawaiin megtudtuk, Máté ünnepélyes bejelentéséből, hogy újabb taggal bővül a kis családunk Új Zélandon. Akkor elhangzott a kérés, Anya gyere ki légy szíves kicsit segíteni! Anya persze röpül, mint a madár. Nagy szervezkedésbe kezdtünk, megkértük az ottani barátainkat, segítsenek repülőjegyet foglalni Budapestről Új Zélandra. Joci segítségével sikerült egy viszonylag olcsó jegyet venni. Akkor, ott elérhetetlen messzeségben volt az indulás napja, igaz, minden nap eszembe jutott, hogy húha! de marha messze megyek! És íme holnap indulok.

Megható minden drága jó barátunk kedvessége, törődése, figyelmessége. Tudom, hogy az erejük velem van! Így sokkal egyszerűbb elszakadni a férjemtől. Ki tudja, milyen lesz nélküle az élet? Ilyen sokáig még nem voltunk különválva. A feladatok jönnek, a napok meg mennek........Megyek a kis családomhoz! Mindenki szurkoljon!

Olcsó, persze minden relatív....a lényeg az, hogy a maradék helyekért megy a harc a pultnál. Addig semmiféle helyet nem lehet foglalni. Köszi! Csak azt nem értem,  miért nem lehet az emberrel közölni fél évvel ezelőtt, mikor kiénekelték azt a több százezer forintot a zsebemből. Olcsó jegy......

Gyűlnek nálam a viharfelhők.....nyilván, az utazás izgalma, a bizonytalanság, az egyebek is sokat számítanak. Holnapig kell várni, mikor majd úgyis kiderül minden. Eddig nyugodt voltam, de most már nem annyira. Segítség!!!!

Reklám következik: bementünk a Csutorába és Laci, aki a pázmándi pincér, kedves szavakkal fogadott minket. "Utazás előtti búcsúebéd???2  Ugye nem kell kétszer mondanom, milyen jól esik a vendégnek az ilyen mondat? 

Igaz, hogy a nyitás óta vagyunk visszatérő vendégek, azért mégsem várhatjuk el, hogy a magánéletünket is figyelemmel kísérjék! És mégis...... 

A kajáról azért nem beszélek, mert nem vagyok költő és csak rímekben és szuperlatívuszokban lehet elmondani a színvonalat, az ízeket és a 20 éve tartó egyenszilárd kiszolgálási nívót. Talán nincs is ilyen étterem mégegy az egész országban! Köszönöm szépen! Visszajövök, ha tudok. Remélem, még sokáig lehetőségem lesz rá!

Székesfehérvár, Alba Plaza, Vodafone nevű hely. Bemegyek, elmondom és mivel kiemelt ügyfél vagyok, ott sem fogadnak. Sőt a lányok jót vihognak, mikor kimegyek.....Köszönöm ezt a szolgáltatói alázatot és hihetetlen udvarias viselkedést! Elküldenek az igazihoz, a volt Alba Szálloda házába. Az első menetben kiderül, hogy nem vagyok kiemelt ügyfél. Most hogy ez jó-e nekem, már nem is tudom. A duma minden esetre jó volt....

A srác korrekt, kissé lassú, de potom másfél óra alatt mindent elrendeztünk. Nahát!! Az egészben azt szeretem, mikor elkezdik nekem szépen lassan magyarázni, mi az a wifi, viber, meg hogy lehet kapcsolódni az internethez, meg mit kell csinálni egy e-számlával, ha azt választom. Látom az óvatos tapogatózást, hogy vajon érti-e az öreglány, hogy miről beszélek én a machocsávó. Jó dolog, ha kiemelten senkinek kezelik a magamfajta öregedő ámde fiatalos nagymamát!

Nagyon jól éreztük magunkat Hédy+Jánosnál. Elkényeztettek bennünket. Mig ők video konferenciáztak, mi bementünk a helyi vagesz Vodafone kirendeltségbe, hogy a 14 éves feltöltőkártyás telefonom változtassuk meg valami használhatóra. A kisasszony elsőkézből elmondta, hogy nem érdemes átírni a megszünt cégemről rám a telefont, mert az drága, 5 ezer ft. Utána kérte az ügyfélbiztonsági kódomat, amit nem tudtam, de ő megfejtette. És lássatok csodát! Nem tud semmit intézni, mert KIEMELT ügyfél vagyok. Jól ki vagyok emelve! Köszönöm szépen! Magyarország! Ezért szeretünk!!! Mi mindannyian kiemelt ügyfelek vagyunk!

A héten 42 fok lesz!  Afrikai hőség.  Gábor jelenti Ausztráliából, hogy ma majdnem megfagyott, szerintem azért a 42 foknak akkor sem örül az ember!

Ma olyan helyeken jártunk, ahol felnőttem, ahol minden másmilyen volt régen, ahová eddig benézni sem bírtam a rám nehezedő emlékek miatt. Mégis jó volt. Jó ledobni a terheket!

Elkezdődött a visszaszámlálás. Most 10-nél tartok. Még tízet alszom, aztán a repülőn is talán egy kicsit és átölelhetem az unokámat. Aztán várok egy kicsit és átölelhetem a következő kicsikét is! Hát nem nagyszerű??? Ugye, hogy az?

Éppen mostanában mennek a tv-ben repülősös katasztrófás filmek. Kiváló! Megállapítom, hogy hol elől, hol hátul jobb ülni. Én meg azt mondom, mindegy. Ha az óceánok fölött vagyunk, majdnem mindegy! Különben sem félek..... asszem.....

Megcsörren a telefonunk általában délelőtt..... a hívás szám nélküli, na azt nem nagyon szeretem, de már sejtek valamit! Felveszem. Megszólal az én kis unokám, az a drága angyal és azt mondja, nagymama! Na akkor aztán nincs sem főzés, sem sütés, sem porszívózás, csak az Izus van. Indulás a skype-ra és örülés. Igaz, hogy még nem beszélgetünk sok mindenről, de majd pótoljuk, ami 3 év alatt elmaradt! 3 hónapig csak beszélgetni fogunk mindenről, a titokról is!

Most a telefonom, a számítógépem és a mosógépem is Samsung! Jól programozható kis helyes, ahol vettük, azt mondták, hogy akik kiszállítják, beállítják, beüzemelik és érvényesítik a garanciát. Ehhez képest a fiúk elkértek érte egy kis adag pénzt, eléggé ódzkodtak minden kis munkától, nem humorizáltak, nem mosolyogtak, amíg meg nem csillant a kis pénzecske reménye. Szerintem rosszabbul jártak ezzel, mert így kicsit kaptak kevesebbet az előre elhatározottnál, de lelkük rajta! Itt voltak, benyomkodták a helyére, elvitték a régi szeretett kis Fagoromat, tiszta ügy. Papának is könnyebb lesz ezzel a mosógéppel bánni, dalol mikor elkezd dolgozni és szintén dalol, mikor befejezi a kis drágaság! Nagyon energia és víztakarékos, belefér 6 kiló ruha, keskeny és egyszemű. Jócskán leárazva adták. valami akció keretében.

Kaptam külső tárat is, egyik nap megrendeltem on line másik nap megkaptam postán. Ugye milyen ügyes vagyok?

Rátöltötte nekem a Papa azt a rengeteg rádiójátékot, hangoskönyvet és ebook-ot, amit Zsolttól kaptam, örök hálám neki érte!!!

Millió fok van, egyre nehezebben hül le az idő éjszaka, jó lesz átmenni a télbe!!! Edzésben lévő nagymama, aki vagyok!

Gondoltam, ha Forma-1, akkor visszafelé a repülőtérről, nem lesz könnyű hazajönni. Tévedtem, odafelé voltak millió százezren, mert a futam után indult haza Pöstre mindenki, sőt az olasz és román vendégmunkások akkor értek ide .

Belekóstoltam a reptér feelingbe, beleéltem magam az utazásba, elmúltak a félelmeim, a várakozás izgalma maradt! Hurrá! Azért, könnyű dolgom van. A gyerekek szeretettel és minden egyébbel várnak. Összevásároltak nekem ágyat, meg nagyon kényelmes fotelt is, látom, hogy várnak, érzem, hogy szükségük van rám, és ez így együtt biztonságot nyújt nekem és erőt ad a hosszú úthoz. Kellemes bizsergéssel várom a megpróbáltatásokat! Milyen jó lesz a kisunokámat felemelni és megölelni! A szüleiről már nem is beszélve. Nem láttam őket 2 éve. Nem készítették fel a korosztályomat ezekre a csapásokra. Pszihológust kellett volna állítani minden árva szülő mellé, de nem olyat, aki még rádhányja a múlt összes elkövetett hibáit, mert az a hülye kategória, aki nem segíteni akar, hanem bedöngölni.

A Forma-1-re visszatérve, a csokibaba nyert, aki egy zseni, és hát ki is lehetett volna ezen a gyönyörű napon a második, és ezzel a világranglistán is a második? Kimi Raikkonen! Hurrá!!! Ügyes voltál Kimi! Nem lehetne néha egy mosolyt kapni??? Olyan kis gödröset, amilyen van neked néha?

Ma kipakoltam a szekrényeimet és találtam egy csomó ruhát.Tudtam én, hogy van cuccom, jó sok, de valahogy nem jöttek be a köztudatomba. Most, hogy a legjobb lenne meztelenül járkálni egy vizes lepedőben és egy fürdőkádban, hát nekiállok vasalni, meg pogit sütni Jól megégettem az ujjacskámat, most egy vizespohárral közlekedem, elég hülyén néz ki!

Rakodok, pakolok, főzök, fagyasztok sok kaját a zuramnak.

A Forma-1-es hétvége nagyon izgi lesz! Hajrá Kimi!!!

Meleg van. Sok dolgom van. Ma reggel 7-től meg sem álltam. Holnap már sokkal jobb lesz, mert itt lesz az én kis nővérkém, akivel olyan jó együtt!  Papa elment egy hétre, Most a finom 21 fokban borzong, amíg itt mi hüledezünk a hőségtől. Vasárnap Forma-1 Magyar Nagydíj lesz! Befőzés, barackszezon, csomagolás, búcsúzkodás, aztán husss!

Ma reggel Macesztól kaptam egy megmerevedett egeret a jobb papucsomba. Nagyon figyelmes, nem egy csurig vérző darabot rakott nekem oda! Érezte az a macska, hogy már nagyon televan vele a hócipőm! Hát még ezzel a forrósággal!

Már nem röntgen, hanem CT. Vajon mi a különbség? Valószínűleg a képalkotó eljárás más és a kapott kép is tökéletesebb, minden esetre az elnevezés eléggé félelmetes. Amíg a doki értékelte én arra gondoltam, kibírtam már sokkal gázosabb dolgokat is. Mondjuk fél évig fúrták faragták a fogaimat ezelőtt vagy 8 évvel, aztán volt 5-6 műtétem is, mi az a kis fogizé, ami engem érhet hát nem? De. Aztán megszólalt a doki, hogy, nem látok én itt semmit. Az egész fogsor tökéletes, nem nyúlunk hozzá, mert nincs vele semmi gond. Biztos, a fekete gyöngykarkötőm segített! Az Istenek is persze, meg a fogmosás, cérnázások .........szóval, legördült a kő rólam!

Az esti családi találkozó nagyon jó volt, Istike olyan jól sütöget, hogy muszáj volt sokat  és jókat enni. Éjfél is elmúlt, mire szép nyugodtan ágyba kerültünk. Szép nap volt! 

Mekkora öröm nekem azzal a drága angyallal beszélgetni! Mindig meglepődöm rajta, hogy mennyire értelmes, szelíd, kedves és szófogadó kislány. Ugyebár nem vagyok elfogult?

Szombaton és általában minden szombaton, vagy vasárnap, népes vendégsereg van nálunk. Most is így volt! Jó volt együtt és ezeket az alkalmakat amolyan búcsúnak tekintem. Nem árulok el titkot, ha elmondom, nekem van rájuk szükségem, mert erőt adnak. Az utolsó csapat, éjjel fél egykor ment el és még akkor is nehezünkre esett elválni, mert dőlt a szó mindenkiből. 

Aztán mivel Új Zélandon ma reggel holnap este volt, (kéretik átgondolni ezt a dolgot!) jót beszélgettem Izussal, akit már nagyon szeretnék megölelni! Persze a szüleitől is szeretnék kapni sok ölelést és szeretetet! És persze nagyon kíváncsi vagyok a kisfiúra is, aki még nem bújt ki és remélem, megvárja a nagymamáját! És persze tökre izgulok már az út miatt és be vagyok sózva az egész 3 hónap miatt. Néha visszaadnám a repülőjegyem, mert szorongok, néha szárnyakat növesztenék, hogy ott lehessek már, néha megállítanám az időt, hogy még jobban összeszedjem magam, sokszor eszembe jut a mondás: kikerülni a komfortzónából, az az élet maga. Hümm hümm.....

Nincs ám figyelmeztetés, hogy gyerekek aratunk! Itt az utolsó utcában egyszer csak meglepi van! A gyönyörűen kitakarított lakásunkba, életünkbe, tüdőnkbe és bőrünkbe beleszáll a por és a pelyva ez annyira tapintatlan, mert lehetne előre szólni, hogy gyerekek, csukjátok be az ablakotokat és bocsi a mocsok miatt. Nem. Ráadásul minden évben ki tudja hogyan, közelebb kerül az egész terület. A vízelvezető árok megszűnt. Mikor idejöttünk, még megvolt. Ilyen ez. Hipp hopp, nem számít semmi, csak a saját kis érdekünk! Na így nem érdemes csinálni!

Rendeltem 2 kilót, időközben 4 lett. Így megy ez nálunk...Van, hogy megyek a konkrétan megrendelt cuccért és a világ legtermészetesebb módján néz rám az eladó és azt mondja, nincs. Megégette a nap. Nincs, megették a bogarak. Nincs, elvitték a gyerekek. Ez csak akkor kínos, ha nem tudok helyette mást kitalálni, vagy megrendelés volt és én vagyok nagy kínban. Az adott szó fontossága mindent űberel..... nálam. És nincs ez mindenhol így. Nálam igen. Mennyi kín és szenvedés, önmarcangolás elmaradhatott volna az életemben, ha az adott szó nem lenne annyira fontos. Minden esetre a 4 kiló fejteni való babból, lett 2 kiló 70 deka kifejtett bab. Gyönyörű nem?