Macesz.com

Tegnap este, a harminc fokban. Mondjuk a hőmérséklet volt a legkevesebb. Szegény Kulkának a feje végig vörös volt abban a hacukában, aminek még mellénye is volt. Te jó ég! Én megfőttem volna abban! A jó színész csak szívinfarktust kap. A Mohácsi testvérek, megint kitettek magukért. A darab szellemes volt. Kicsit érződik, hogy még nem egy teljesen kiforrott összjáték van, de alakul. Csákányi Eszter nagyszerűen játszik. Összességében pozitív a benyomásom. Előttem egy hiperaktív srác ült, együtt mozogtunk, mert a fejétől nem nagyon láttam. A nulladik széken ültem, de volt mínusz egyes is!!!

Az a helyzet, hogy a gépem lassan, de biztosan  lelassult, elment a kedvem az egész várakozástól, állandóan csak arra vártam, hogy végre behozza a kívánt oldalt ez a drága! (Samsung) Kornélka sem tudta elsőre megmondani, hogy mi történt, aztán egy szép napos délután kicserélt valami drivert a nem tudom, min és visszaállt a rend.

Mivel minden, mindennel összefügg, a hátam, a törött kulcs-csontom, nehézzé teszi a gép előtti ücsörgést és dolgozást. A munka pedig, amit önként vállaltam magamra, nem kis feladat. Sőt, mondhatnám szép nagy. Csinálok egy angol-latin-magyar gyógynövényszótárt, ami olyan 600-700 növényt tartalmaz. Most kb. 250-300 körül járok.  Ez sok google kereséssel és beazonosítási munkával jár, amit nagyon nagyon élvezek, de ezzel a tetű internettel nem boldogultam eddig. Most belendülök....

Ezen a boldog nyáron sok időt fordítok a gyógyulásra. Két masszőrrel, egy hypnoterapeutával  egy akupunktúrás szakemberrel, valamint egy pszihológussal dolgoztatok magamon. Jól hangzik, de nem ennyire túlzó a dolog. Például a hipnózisnak a legteljesebb mértékben ellenállok. A kíváncsiság hajtott, de nem volt egy igazán sikeres dolog. A pszihológussal való beszélgetés pedig nem rólam szól. Minden esetre érdekes és szakmailag is kíváló tudást fog nekem adni, ami nagy örömmel tölt el!

Hihetetlenül jól érezzük magunkat itthon, minden erre járó jóbarátnak és rokonnak külön-külön nagyon örülünk, a házunk, mint mindig, most is nyitva áll mindenkinek. Néha persze fárasztó, ha nagyon ki akarok tenni magamért, képes vagyok halálra hajtani a porcikáimat, ilyenkor éjjel, még a levegővétel is nehezemre esik, tekintve, hogy a hátamon az egyik izom, a törés miatt behúzódik, begörcsöl és a bordáimat nem engedi szabadon mozogni.

A nagy utazás miatti izgalmam semmit nem csökkent. Izgatottan várom, hogy fogok utazásból, átszállásból, angolból, hosszú repülésből, egyedüllétből, nagymamaságból, anyaságból és anyósságból vizsgázni. Én minden tőlem telhetőt megpróbálok megtenni,hogy jól megfeleljek, remélem, sikerrel fogok járni!

Rájöttem, hogy van egy kis csapat, akik közt szintén van egy Macesz nevű blogoló, aki valószínűleg miattam nem tudott a blog.hu-n írni, mert itt én vagyok a Maceszka! Király! (Na ez volt az első kiscsirke, ami ki tudott kelni a blogomom, de jönnek majd a többiek!)

Sétáltunk egy nagyot az Emlékezés Napja előtti  a hiloi temetőben. Ilyen gyönyörűt nagyon ritkán lát az ember lánya az életében! A sírok belesimulnak a földbe, mint az amerikai temetőkben általában. A sírköveken trópusi virágok garmadája. A trópusi virágok olyanok, amilyeneket itthon a legmenőbb virágboltokban is csak ritkán látunk. A temető bejáratánál ki van írva, hogy elnézést kérnek, de a műanyag virágokat összeszedik és kidobják, elméletileg a műanyag vázákkal is ezt kéne tenniük, de ha tele vannak rakva virággal, megtűrik őket egy ideig. Minden sírhoz közel, van vízcsap és olyan szemetes, ami nem zavarja a látványt. 2 munkásnak az a dolga, hogy rendben tartsák a temetőt. Egy ideig elbűvölve néztük az egészet, aztán ahogy belementünk a részletekbe, feltűnt, hogy a különböző vallású emberek sírkövei egymás mellett vannak békében. Shintoista, a budhistával, katolikus a zsidóval szépen együtt van eltemetve és a legnagyobb tiszteletben. Nincs virágbolt a temetőben, de a közelében sem. Van egy kolumbárium, ahol az urnák a lehető legegyszerűbben vannak elhelyezve, úgy, hogy telistele lehessen rakni gyönyörűbbnél gyönyörűbb virágokkal az egészet. Annyira szép volt, hogy állandóan az járt az eszemben, hogy ez talán nem is temető, hanem csak egyszerű hawaii virágkiállítás.

Utána egy parkban kötöttünk ki, ahol leültem egy padra, ráláttam a városra és olyan tiszta volt a levegő, hogy ilyen talán a világon nincs máshol. Valamilyen furcsa érzés vett rajtam erőt. Megéreztem a természet hatalmát az emberke fölött. Láttam az Óceánt, ahogy haragosan hullámzik és éreztem a lávát a hátam mögött, ahogy sistereg kifelé a mélyből. Kis sziget ez, ha az emberek nem lennének egymáshoz kedvesek és megértőek, biztos, hogy nem maradhatnának életben! Ilyen egyszerű.

Jó visszagondolni!

Nagyon nagy szerencsénk volt a tengeren túli járattal, a legjobb helyen ültünk. Mégsem volt könnyű végigseggelni azt a 12 órát!  Minden esetre tanulás volt ez, az Új Zélandi kalandhoz. Meg kell jól jegyezni, hogy az átszállásokhoz aligha elég 2 óra, nagyon jól kell kapkodni és tudni, hogy melyik terminálhoz, kapuhoz kell sietni. Millió sorba be kell állni szó nélkül és hagyni, hogy átvizsgáljanak, világítsanak, tapogassanak és kinyissák a csomagod. Tudni kell, hogy ezek mind a saját jól felfogott érdekünkben történnek, mégis eléggé zaklatás szaga van ennek az egésznek.

Kétszer is átröntgeneztek, remélem a törött kulcs-csontomat mindenki diagnosztizálta, és ezért békén is hagytak.

A legnehezebb a középső néhány óra. Ez telik a leglassabban, ilyenkor már ettünk-ittunk, jöttünk -mentünk, olvastunk, filmet néztünk, megszoktuk a közönséget és beáll a "na elég volt már ebből" érzés. Ilyenkor kissé nehéz uralkodni a tyúkketrec érzésen, pláne egy fóbiásnak!

Jó volt hazajönni. Nem mindig kellemes érzés szembesülni a nagy magyar valósággal, durvasággal és bunkósággal.

Mire beleszokom, pont el is megyek. Ez éltet most engem. Láthatom az unokámat, aztán láthatom az akkor születő unokámat. Csodálatos lesz!

Húúú de rég nem írtam! Valószínű, hogy beállt a nihil. Vagyis a megszokás, a rutin. Hanem, ami nem áll be, az a hazavágyás, amiről már nem szívesen nyilatkozom, mert annyira egyszerű. Hiányoznak a rokonaink és a barátaink. Itt bármilyen jó, bármilyen jól  megvagyunk, egyedül vagyunk minden gondunkkal és bajunkkal, nincs kivel megosztani az élményeinket, nincs baráti társaságunk, csak nagyon szűkösen.   Itt nagyon szép és használható a házunk, szinte mindent megújítottunk, de az érzés, hogy itt marad minden ebek harmincadjára, a trópusi időjárás kényére-kedvére, eléggé lehangoló. Ki tudja, mikor látjuk újra ezt az otthonunkat! Minden esetre elkezdődött a búcsú, már elmentünk a szent helyekre és elbúcsúztunk Pelé Istenasszonytól is. Holnap még kitesszük magunkat egy kis élménynek is, amire már nagyon rég vágytunk, megnézzük a lávát hajóról az Óceán oldaláról, ahogy befolyik. Nagyon várom! Holnap leszünk 33 éve házasok.

Életemben még ekkora csalódást nem okozott film. Mikor elindultunk otthonról, januárban, tele volt vele a sajtó. Úgy látszik, rossz sajtót néztem! Annyira gyenge és poén nélküli a film, hogy további szóra sem érdemes és én kérek elnézést!  Tegnap újra beiratkoztam a könyvtárba, kihoztam pár nagyon érdekes könyvet a helyi növényekről, gyógy - és haszonnövények a régi Hawaiiról. Továbbá egy-egy spanyol. olasz és francia filmet, mert okádok az amerikai egysíkú, unalmas és csak agresszív történéseket tartalmazó filmektől. Mindegy, csak sok vér folyjon kifelé a képernyőről! Ha véletlenül lenne valami értelme egy filmnek, akkor biztos, hogy egy olyan főszereplő játssza, akinek a teste már-már nem is emberi. Feltöltött ajkak, mellek, izmok, botox, műhaj, has, fenék hiányzik, csak combok, méteres hosszban és szép karizmok. Brávó! Közben annyi kövér ember, aki az utcán mászkál, nincs is!

Folytatnám egy helyi specialitással, ami az én találmányom, neve még nincs neki, és finom.

Avokadó krém

Végy egy 60 dekás, nagyon érett avokadót, turmixold össze 2-3 szem paradicsommal, kis hagymával, fokhagymával sóval és borssal. Díszitsd fel keménytojással. Nagyon fincsi!

Most hirtelen csend lett, nincs vendég, nincs annyi program, folytatjuk a hétköznapokat, elfoglaljuk magunkat mindig. Most nem annyira érdekes az életünk, beköszöntött a meleg, nagyon jó itt  a Fern Forestben, mert itt jó az idő. Pont jó. Ma megkezdődik a visszaszámlálás, május 27-én indulás van hazafelé! Már nagyon hiányoztok!!Hujjá!!!!!

Tegnap este 8-10-ig 150 letöltés volt a maceszon. Mi történt vajon?

Itten lövöldözik valaki, de remélem, abbahagyja, mert elég hangos!

Múlt héten bejártuk az egész szigetet. Éva barátnőnk látogatását összekötöttük Timi ittlétével és nyakunkba vettük az egész szigetet. Elindultunk, megnéztük az Akatsuka Orchidea kertészetet, aztán elgurultunk a Volcano Nemzeti Parkba, ahol a kénköves istennyilák csak  úgy gőzölögtek kifelé a föld alól és a működő vulkánokból, kráterekből.

Aztán elindultunk Hilo-n keresztül az egyik legszebb botanikus kertbe, ami egy fél napi nézelődést és csodákat jelent. A vízparton, szemben az Óceánnal egy padon, megettük a tízórainkat és mentünk tovább a vízesésekhez.

Utána Waimea város következett, majd a Hawi, ahol az egyik legnagyobb király, II. Kamehameha festett szobra található, mindjárt utána 2-3 mérföldre van a Világ Vége. Ott lelógathatjuk a lábunkat a semmibe. Lelógatás után elmentünk a szálláshelyünkre Waikoloa Village-be, kimostuk és megszárítottuk az összes szennyesünket a luxus szállóhelyünkön, én megfürödtem egy igazi fürdőkádban, jót aludtunk és másnap mentünk fürödni a legszebb vizekbe. Megnéztük a Hilton szálló csodáit is, aztán irány Kona, ahonnan hamar elmenekültünk. Persze a piac érdekes volt, de nagyon meleg az a hely.Megnéztünk egy kávéültetvényt is.

Utána jó 150 mérföldet vezettem, az Alohilánin kaptunk egy finom vacsorát Erzsitől, meg egy csomó tojást, húst és mézet nameg orchideát, amiért nagyon hálásak vagyunk. Éjjel 11-kor érkeztünk haza. Timit otthagytuk dolgozni a kertészetben.

Mi másnap elmentünk a makui piacra, majd egész délután fürödtünk a Hot Pondon, meglátogattuk Irén szállodáját, megcsodáltuk a gyönyörű szobákat, beleharaptunk a csendbe, megszeretgettük az Irént és eljöttünk. (Lava Tree Tropic Inn)

Ma megnéztünk egy csokigyárat, jól beettünk makadámia diós gömbőcöket cukormentes csokiból, aztán feltettük az Évát a göbzire és annyi! Jól elfáradtunk, mentünk vagy ezer mérföldet, a kocsi jelest kapott, mi is jók voltunk!

Ma randink volt a piacon, szétnéztünk, nem vettünk csak ananászt, meg mangót. Kaptunk egy üveg mézet ajándékba, állati finom! Hálásan köszönjük! Olyan selymes, mintha akácméz lenne, pedig lichi és rambutan virágról szívornyáztak a méhek.

Utána gondoltunk egy nagyot, fish and chips, amiből csak a fish ehető, beebédeltünk vagy 6 szelet halat és beugrottunk a vízbe, ahonnan nem is jöttünk ki vagy 2 óráig. Meleg, nagyon meleg idő volt, a víz kellemesen meleg, mi meg kellőképpen lustálkodtunk benne, ahogy kell. Minden porcicánk meggyógyult. Jöhetnek a dolgos hétköznapok!

Megint moziban voltunk.... Úgy nézett ki a dolog, hogy magánvetítés lesz. Fél hétig kettecskén ücsörögtünk az egész moziteremben. Azt hittük, nem érdekel senkit az egész Big Islandon Edouard Manet. Aztán hatan lettünk és nekünk ment a mozi. A Royal Academy of Arts csinálta ezt az eléggé unalmas filmet, minden esetre meg kell állapítanom, 100 perc british angol nekem sok. A pigin hawaiianból 5 perc is elég, hogy elveszítsem a fonalat.

Manet-t megismertük alul-felül, abban nincs hiba, de nem volt eléggé érdekes.

Ma levonultam Keaauba mosni és szárítani. Út közben valami rettenet hangot hallottam a kocsiból kifelé jönni. Sorba vettem, hogy mi a fene adhatja ki ezt a hangot. Kerék nem, motor nem, karosszéria talán....igen, aham! Apa feltett a tetőre két lécet, hogy tudjunk szállítani, azok fennmaradtak, na biztosan oda fütyül a szél.

Keaauban megpróbáltam a kis svájci bicskámmal lenyiszálni a műanyag bilincset a "csomagtartó"-ról, de nem ment. A törött vállammal felfelé erősen nem tudok működni. Na egy életem, egy halálom, odamentem egy fiúhoz, hogy segítsen. "Yes Ma'am, of course." Igen, természetesen.....

És már ott sem volt a két léc......Én meg itt szorongok mi? Sose fogom felfogni, hogy itt senkitől és semmitől soha nem kell tartani!

Utána bevásárlás, piac, lecsófőzés.....filmnézés.

Tegnap megjelent egy nagy cikk, meg video rólunk, már nagyon régi dolgok és elavult információk vannak benne, mégis több tízen jelentkeznek mostanában be a Mesefalu oldalra. Bővülünk.

Kedden várjuk az Évát otthonról,ő lesz az első igazi vendégünk, a vendégszobában, sok programot tervezünk arra a 6 napra vele és Timivel.

Valami, a kerékben, fékezésnél fémesen kiabált..... Olyan hang volt, mint amikor a repülők leszállnak és a földet érésnél nagyot fékeznek. Gyanús volt a dolog. Van nekünk egy helyünk, ahová el szoktuk vinni Szuzit. Most is elvittük, megállapította a mosolygós szerelő, hogy nemcsak a fékbetétek, hanem a fékpofák is taccsra mentek. Nem csodálkoztunk rajta, hiszen ez egy 13 éves autó és ki tudja, mikor és ki nézte a fékeket rajta? Megállapodtunk az árban és 2 órán belül kész is volt az autó. Elindultunk vele és gyanús volt, hogy az ABS lámpa kigyulladt, valamint olyan hangot adtunk ki, mint a Télapó, mikor a szánon megjelenik a csengővel együtt. Csilingeltünk egyre hangosabban. Juj de nem jó érzés volt. Hazajöttünk, de a zaj egyre rosszabb lett. Másnapra megbeszéltük, hogy visszavisszük hozzájuk, nézzék már meg, mi van!

Apa kissé elügyetlenkedte a dolgot és Szuzit beirányította egy jól célzott mozdulattal egy jó mély lukba. Se oda, se vissza nem mozdult a kocsi. A gyerekek kimentettek a helyzetből, kihúztak minket a bajból. Emiatt a kis eset miatt, egy nappal később értünk oda, de már vártak minket és meg is csinálták a kocsit. Mosolyogva mondták, hogy ők hibáztak, egy alkatrészt, aminek köze van az ABS-hez, nem raktak rendesen vissza a helyére. Természetesen egy fillért sem fizettünk és szeretettel elbúcsúztak tőlünk. Hihetetlen igaz?

Közben lett egy másik problémánk, a Shell kétszer emelte le a pénzt tőlünk, ennek a dolognak a megoldása még hátra van. Minden esetre megnyugtattak minket, hogy ez nem fordulhat náluk elő. Remélem is!

Nagyon megrázó és elgondokodtató filmet láttunk tegnap a Palace Theatre-ban, Hiloban. A címe: Amour

Egy francia dráma Jean Luis Trintignant-tal és Isabelle Huppert-tal.  egyhelyszínes, egytémás, egydrámás dararab, az élet végéről. Nem egy nevetős darab.

Ma is meg-megállok és eszembe jut. Ilyen az igazán jó film....

Papa kigondolta, hogy a bejárati ajtóhoz közel, csinál egy kukatárolót, hogy közel legyen a konyhai szemét, ami sokáig gyűlik nagyon, mert szelektívek vagyunk, de ez azzal jár, hogy baromira bebüdösödik egy hét, vagy több idő alatt, ezért a konyhámban szó sem lehet a tárolásról, viszont szaladgálni sem szeretnék a napi kis szeméttel.

Fúrt, faragott és kalapált. Mikor megláttam a tákolmányt, rosszul lettem a gondolattól, hogy ez itt a ház sarkában fog büdösödni és az nem elég, de nagyon ronda lett szegény. Kiborultam és akkor jött a gondolat, hogy telehordjuk földdel és virágtartó lesz. 

Lehetett végre gondolkozni azon, hogy milyen virágok szeretnek nálunk lenni. A választásunk a Gardéniára esett, ami egy gyönyörű, illatos, szép kis virág, most ha kimegyek, az ajtón virágillat fogad a szemétszag helyett. Nagy különbség! Sok örömöt okoz!

Így fordulnak meg a dolgok, de a szemetet továbbra sem tudom hová rakni! :))))

Mostatok már mosogatótálcába bele hajat? Mert Ámerikában nem divat a mobil zuhany. Magyarul fel van szerelve a falra a zuhany és kész. Van az embernek a lánya, aki időnként befesti a haját, vagy csak úgy, hajat szeretne mosni, de csak nyaktól felfelé szeretne vizes lenni! Ilyenkor kell félrerakni, vagy netán elmosogatni az edényeket, szabaddá tenni a mosogatót és a zöldségmosó zuhannyal fejetmosni. Érdekes. Nem teljesen felel meg a tisztasági szabályaimnak, de nincs mit tenni, ez itt így van. Előszőr New Yorkban bizonygatta nekem a Gabika, hogy nyugodtan csináljam ezt, de én kellemetlenül éreztem miatta magam. Ma már szinte evidens a dolog.

Így fejlődik a világ és a Mariska, mert muszáj!

Ma ezt a filmet láttuk a hiloi Palace Theatre-ban. Egy, az orosz tajgán, a világ végén játszódó dokumentum film arról, hogy hogyan lehet majdnem off grid élni. Nagyon tanulságos és nem eltúlzott, sőt objektív film.Nem volt benne medvevadászat, meg ilyen szokványos dolog, viszont nagyon jól bemutatja, hogy benzin nélkül még ott sincs élet. Helikopterrel lehet megközelíteni a helyet és motoros szánkóval lehet közlekedni a tajgán, nyáron, -ami úgy 4 hét,- motorcsónakkal közlekednek a Jenyiszejen. Jó volt moziban lenni!

Paprikáskrumplit. Nyami. Uborkasalátával. Gyümölcsrizs. Hümm. Biztosan nem leszünk igazi amerikaiak soha, ami a kajálást illeti.

Ma kártyázunk is. 8 hete először.

Agyonklóroztam magam. Először is kihipóztam a székeket, amik gyanúsan pöttyösek voltak, de nem esett le a tantusz, hogy esetleg penészesek. Pedig igen. A szobám ajtaján lévő függöny is közelebbi ránézésre még borzalmasabban nézett ki, mint távolabbiból. Kapott cloroxot a téma rendesen. Csípte a szemem, le is tüdőztem, de nem irgalmaztam a foltoknak. 8 hét után lett időm ilyen apróságokra is. Most már jöhet az ünnep!

Minden kedves zsidó testvéremnek jó Széderezést és szép Pészahot, katolikus barátainknak, nagyon kellemes Húsvéti ünnepeket a hawaii bennszülötteknek pedig szép holdünnepet kívánok!

Legyünk internacionálisak, valamint normálisak! :))))

Hazajönni egy kirándulásból, a déli oldalról! Az csak az igazi! Ott meleg, fülledt idő van, az Óceánban nem mindenhol, sőt nagyon kevés helyen lehet fürödni. Vannak vízcsapok itt-ott, de ki lehet tikkadni.

Nálunk le lehet hűlni és az nagyon jó. Itt nincsenek bogarak, nem csípkednek a szúnyogok, nem zajonganak a békák. Újfent megállapítom, a legjobb helyen lakunk a Big Islandon. Most speciel itt is 27 fok van, hétágra süt a nap, Apa erdőt tisztit, Anya főz......Lava 105,3

A Mozart Requiem előtt voltak dalok, melyeket Mozart ihletett. Leült egy bácsi a harmónium elé és játszott. Úgy, mintha nem lenne karmester, vagy kórus, ő diktálta az iramot, rosszul fogott akkordokkal kedveskedett nekünk. A kórus úgy volt beállítva, hogy nem hallotta a harmóniumot. Úgy jártunk, mint egy karaokee énekes, aki nem hallja az alapkíséretet. Borzalmas volt. Nem tudtam, hogy ilyenkor ki kell menni, vagy sírni kell, vagy örülni, hogy élünk és magasról tenni rá. Na de az én fülem hiperérzékeny, úgyhogy sírni kezdtem az élvezettől. Felkészültem a legrosszabb verzióra, hogy a Requiem is borzalmas lesz. És láss csodát! Gyönyörű volt. Tiszta, jól kidolgozott és értelmesen mondták a latinnal kevert német szöveget. Igaz, a kórus kibővült 4 profi énekessel és a harmóniumos bácsit lehalkították, és egy zongorista néni kísért nagyon klasszul. Végeredményben jól sült el minden. Örülök, hogy elmentünk és meghallgattuk és így emlékezhettem az Apukámra, aki nagyon szerette a Mozart Requiemjét.

Ezen a héten nagyon sokat haladtunk. A ház be van festve, itt-ott sárga, de alapvetően fehér lett, mert még a festék nem került fel, csak az alapozó. A fürdőszoba gyönyörű lett és a bejárat a házba,szintén. Egy komplikált faépítmény ez, mivel alattunk egy lávabarlang van, egy egészen mély rés, amit le kellett takarni, nehogy valaki beleessen, vagy kitörje a lábát. Matyi nagyot alkotott! Nemsokára lefestjük, hogy ne legyen állandóan koszos.

Ma egy ferde napunk volt. 11-re elmentünk a Hot Pondra, nagyon esett az eső, de csak a fejünkre, mert állig a meleg vízben lubickoltunk.

Utána elmentünk Hiloba körülnézni, vettünk olvasni valót, sétálgattunk, mostunk, szárítottunk, bankban voltunk, az autónak kértünk időpontot olajcseréhez, visszacseréltünk egy kis ruhát, ami Izusnak már kicsi és nagyon nyári, körülnéztünk a bio élelmiszer áruházban. Vettünk egy nagyon szép és nagyon finom gyümölcsöt, valamilyen alma, de nem vagyok benne biztos. Úgyhogy most jól elfáradtunk és elkezdünk érdeklődni a hóban rekedt falunk iránt és a barátainkat megkeressük a nagy hótakaró alatt.

Rég nem esik az eső, ennek is van hátránya, fogy a tartályunkból a víz. Úgyhogy ilyenkor megyünk a fürdőbe, ahol tetszőleges időt töltünk lubickolással, a vulkánikus melegvíz melegíti az Óceán vízét a Hot Pondon. Azt mondjuk, fogytán a víz, ezért megyünk oda fürödni, közben a festésben, a fúrásban és faragásban megfáradt izületeinknek nagyon jót tesz a csillagos égbolt alatt áztatni magunkat. Élvezzük nagyon. Ma nagyot haladtam a fürdőszoba festéssel, holnap befejezem. Szerintem szebb így, majd az igazi színe valószínű sárga, vagy világoskék lesz. Már így fehéren is nagyon klassz. Matyi ma lépcsőt csinált nekem, mert nagyon utáltam már a régit. Csongi a nehezen elérhető helyeken fest és szaladgál, mikor valamelyikünk segítségért kiabál..... főleg Matyi. Minden esetre fehér lett a házunk, jórészt kívülről is és belülről is. Már ez egy nagyon jó érzés. Úgyhogy megyek pancsikálni!! Jók legyetek!

Valaki mondja meg, mit hisztizek, mikor arról van szó, hogy mehetek Új Zélandra a fiamhoz,és a kis családjához, a gyönyörűséges kis Izuskámhoz, s a leendő testvérkéjéhez, ott lehetek, mikor iciri piciri lesz a kicsike és segíthetek a kis családomnak, mikor igazán szükségük lesz egy nagymamára! Olyan repjegy ajánlatokat kapok, hogy eláll a lélegzetem tőle! Ilyen, például, hogy 22 és fél órát lehet repülni egyfolytában és közben egy mindössze másfél órás leszállás van és ez nem a teljes menetidő, hanem csak a közepe neki, mert előtte 2 óra, utána 3 és fél. Na akkor fogok megérkezni és a hullámat le lehet hozatni a repülőről. Vagy van olyan, hogy 5-6 órákat megy a gép, ötszöri felszállás, megkerüli a fél Földet, de még utána is addig megy, amíg el nem ér a világ végére és még utána is megy. 

Szóval hiába örülök én nagyon nagyon, mikor annyira be vagyok tojva az utazástól, hogy csak na. Ráadásul egyedül. Majd viszem magammal mindenhová a kis táskámat, meg kézi poggyászomat, mert ugye, nincs, aki vigyázzon rá. Vicces leszek a reptéri budikban, mikor betuszkolom magammal a cuccokat. Ha egy félkómás csajról hallotok, aki belehülyült az utazásba már a tervezésnél, na az én vagyok.

Lehet persze irigykedni!!!!

Finomkodva nekiálltam. Én aztán nem fogom lecseppenteni, különben is ez vízben oldódó, majd letörlöm egy vizes ruhával. Ahogy azt a Móricka elképzelte.......Kapott az ablak, az összes kazettájával, a rádió, az óra, a padló, ami csak kaphatott, de főleg a kezeim, a karom.....irtóra idegesít, nem jön le olyan könnyen és különben is idegesít a rohadék. Bele tudok betegedni, ha koszos a kezem. Jójójó tudom, ez nem kosz, de az. Festék. A nyomorult! Most már juszt is kifestem a konyhát! Utánam a vízözön. Vagyis a festéközön........

Hogy a gyerekek elmentek babazsúrra. Apa fűrészelt, kalapált én meg festettem a konyhát. Apa addig dolgozott, mig meg nem lett a jó kis pad az ajtó előtt és arra le is ültünk beszélgetni, tanakodni. Ajánlottam, hogy menjünk egyet sétálni az erdőben. Elindultunk a kecskék felé, ahol új ösvény van, amerre én még nem jártam. Ez egy külön bejegyzést igényel, hogy milyen az, mikor a saját, bejárhatatlan edődben kirándulsz.

Apa valami rendelleneset észlelt és nagyon gyorsan elkezdett futni. Nem értettem, miért. Hát a nagy kecske, 4 lábbal az égnek feküdt és nagyon nagyra duzzadt a hasa. Csákberényben volt hasonló élményünk a szomszédunkkal, az ő kecskéje fúvódott fel és emlékeztem, hogy az állatorvos beleszúrt a bendőjébe, leeresztették a gázt és a kecske teljesen rendbejött. Na ez a kecske már a végét járta, nem volt mit tenni, bendőn kell szúrni.....

Megnéztük az interneten és Apa elindult egy késsel......Sok gáz távozott a kecskéből, masszíroztuk, simogattuk, de nem állt szegény lábra...bevitték a fiúk később fedett helyre, reggelre jobban lett. Átjött a szomszédunk Liza, aki megállapította, hogy nem igazán jó helyre böktünk, 5 centivel arrébb kellett volna na újabb kés elővétel.....

Mindent megtettünk. Gyógyszert kevertünk, megitattuk, masszíroztuk, de meghalt szegény. Holnap lesz a temetés. Nagyon szomorú vagyok.

Kedves Blogom!

Ma nekiálltam kifesteni a házat. Annyira sok fal van itt, hogy erre a hátralévő 3 hónapra bőven lesz mit csinálnom! A törött kis vállam nem annyira örül, de nem szólhat bele a dolgomba!

Mikor beülünk az autóba és elégedetten megállapítjuk, hogy minden rendben, sokszor jut eszünkbe a kérdés, mitől olyan jó itt. Elmondok egy példát:

Ma a Safeway-ben vásárolgattam. (körülbelül akkora, mint egy nagy Aldi otthon) Vettem kuszkuszt, amit már nagyon hiányoltam, odamentem a halas pulthoz, ahol egy nagyon nagy bennszülött ember volt a kiszolgáló. Én a hatalmas angol nyelvtudásommal kértem egy pound rákot, nem volt nehéz kitalálnia, hogy külföldi vagyok. Szélesen elmosolyodott az a 100 kilós manyus és a szemembe nézve megkérdezte, honnan jöttem, hol van Magyarország, meddig maradok, szeretek-e itt lenni, hol lakunk, ott milyen az idő, hogy tetszik a sziget. Figyelmesen hallgatta a válaszaimat.

Aztán elmondta, hogy mit ajánl nekem most venni, ha szeretjük a halat, mire van ma nagy kedvezmény, melyik a nagyon friss és helyi. Nem nagy ügy, mondhatnánk, de szerintem igenis nagyon nagy ügy így viselkedni! Egy aldis kiszolgáló még vidéken sem kedves. Hát én annyira meg vagyok hatva! Megint elöntött a jó érzés, meg vagyok róla győződve, hogy itt jó helyen van az ember lánya, aki én vagyok!

Véletlenül sem fordulhat elő, hogy valaki udvariatlan a másikkal.

Fizetésnél a kasszásfiú beteszi zacskóba a cuccot, gondosan becsomagolta a halat, aztán megkérdezte, kikisérjen-e az autóig. Mindezt nem azért, mert olyan rozoga vagyok, hogy megijednek, ha rámnéznek, hanem mert bizonyos koron túl mindenkit megkérdeznek és ha elkísérne az autómig, vinné a szatyromat, kedvesen mosolyogna. Persze a magyar agyammal attól féltem, hogy biztos valami pénzt vár érte, de nem……higgyétek el, hogy nem!! Jó itt!!!! Nagyon jó!

Itt minden rendben van, Matyi ugyan leesett a létráról, de simán, mint az ugróbolha, lábrapattant és dolgozott tovább, pedig volt az vagy 2 méteres bukfenc a sziklákról. Hanem, ami otthon van, az már nem annyira jó. Kedvenc nővérkém elesett egy seprűben (seprű), jól összezúzta a lábát szegény, egyik kedves szomszédunk majdnem sikeresen megöngyilkolta magát egy láncfűrésszel. Úgy látom haza kell küldenünk egy kis pozitív energiát, mert ott fogytán van. Mi volt a hibás? A telihold lehetett a figyelmetlenségek oka. Mindenki vigyázzon magára jó?

Itt a maga medrében folyik az élet. Mivel tavasz van, vagy lesz, mi is elkezdünk veteményezni. A kikelesztő tálcákat megvettük, a magokat majd előkeressük, vagy előállítjuk és lesz egy kis ágyás, amivel kezdhetünk. Retek, saláta, hagyma, itt is jól jönnek, különösen a karalábé és zeller hiánycikk. 

Ma megpróbálunk elmenni a Hot Pondra fényes nappal, hátha melegebbnek érezzük majd a vizet!  Egy hónapja nem fürödtünk egy igazán jót. Muszáj lesz kiáztatni magunkat! Süt a nap, szól a Lava 105,3!